Megjelent A magyarországi zsidóság története című könyv amelynek íróival és szerkesztőivel – dr. Botos János . dr. Haraszti György történészekkel, dr. Kovács András szociológussal, dr Kövér György, dr. Romsics Ignác, dr. Mezei Mónika történészek és dr. Rónai Tamás főrabbi – beszélgetett a könyvbemutató résztvevőivel.
Ez alkalommal dr. Feldmájer Péter a Mazsihisz területi csoportjának elnöke a következőket mondta az MTA dísztermében az ünneplő gyülekezetnek.
“Így mondom, hogy ünneplő gyülekezet, mert ünnep ez a mai alkalom. Elég régen vártunk erre a napra – elég sokat dolgoztak, akiknek az volt a feladatuk, hogy ez a könyv létrejöjjön, és – arra, hogy el tudjunk jönni ide, erre a szent helyre, a Tudomány Szentélyébe, hogy bemutassuk ezt a művet a nagyközönségnek. Érdemes volt várni! Köszönöm a szerkesztőknek, köszönöm a szerzőknek, hogy ennyit dolgoztak rajta.
Mindannyian tudják, az oktalan gyermek mire megszületik, arra is kilenc hónapot kell várni, hát akkor miért ne kellett volna évekig várnunk arra, hogy ez a csodálatos tudományos munka megszülessen.
Miben különbözik ez a könyv, a többi ilyen hasonló könyvektől? Mondhatnánk a kérdést, ahogy mondjuk pészach estéjén, „má nistanó ha lajlo ha ze”. Miben különbözik? Nagyon sok mindenben.
Először is abban, hogy tartalma nem egy szerző véleményét tükrözi, hanem a magyar tudomány – a magyar történelemtudomány – legjobbjainak véleményén foglalja magában. Az ő gondolataikat, s nem csak a külön írt egyes fejezeteket, hanem a viták eredményeképpen kialakult szöveget. Ritka az olyan könyv, ritka az olyan tankönyv, amely ilyen tudományos apparátussal készülne. Ritka az olyan könyv, amelyért a magyar tudomány legjobbjai összefognak.
Ritka az olyan könyv, ebben a témakörben, amely nem csak egyik, vagy a másik oldalnak a nézetét tükrözi. Hiszen az ilyen könyvek – a zsidóság története – nem csak Magyarországon, de a világon általában kétfélék szoktak lenni: Az egyik féle, amelyet zsidók írnak a zsidóknak, vagyis olyan emberek írják, akik föltételezik, hogy a könyv tárgyát tulajdonképpen már ismeri az olvasó. A másik félét pedig olyan emberek írják, akik nem igazán értenek a zsidóság történetéhez, azt érintőlegesen ismertetik, és az általános nagy képbe ágyazva teszik ezt meg.
A könyvek legtöbbje, vagy olyan tehát, amely érinti ezt a problémát, de nem mélyül el benne, vagy pedig olyan csodálatos mű, amely három, vagy hat kötetből áll és csak azok olvassák el, akiknek ez a szakmájuk, ez a szakterületük, vagy nagyon érdeklődnek a téma iránt, de tudjuk a mai rohanó világban nagyon nehéz megtenni ezt.
A legtöbb, magyarországi zsidósággal foglalkozó mű ott kezdődik valahol, hogy 1848-ban hány zsidó honvéd volt és milyen hősiesen küzdöttek. Megjelennek hirtelen a történelemben, azután eltűnnek, aztán kicsit az első világháború előtti időkben említik, majd pedig meggyilkolják a magyarországi zsidóság túlnyomó többségét a holokauszt során. Körülbelül ennyit lehet megtudni ezekből az általános történelmi könyvekből.
Ez a könyv azonban különleges. Ott kezdődik, ahol kezdődnie kell, Pannoniában, ahol megjelentek, még a római időkben a zsidók ezen a területen, és napjainkban végződik. Akit érdekel ez a témakör, az láthatja, hogy honnan indult a magyarországi zsidóság története, és napjainkig hova jutott annak minden tragédiájával.
Heisler András barátomnak nyilván igaza van abban, hogy a holokausztról szóló rész az a legszenzitívebb és legvitatottabb az egész történetben, a magyarországi zsidóság történetében. De tévedés ne essék! A magyar zsidóság története nem csak ennek a tragédiának a története. Magyarország, a magyarság története nem csak a tragédiák története, hanem minimum egy ezer éves történet, olyan történet, amelyet örömeivel, bánataival, tragédiáival együtt kell mindenkinek megismernie.
Ez egy olyan könyv, amely a leglényegesebb részekre koncentrál, közérthető nyelven, mégis tudományos igényességgel mondja el az olvasónak azt, amelyet tudni kell erről a történetről. Ha ennél sokkal részletesebb lenne, az emberek megijednének tőle, hiszen ma már nagyon vastag könyveket nagyon kevesen olvasnak.
Itt már elhangzott, hogy az is nagy jelentőségű, hogy összefogott a keresztény és a zsidó oldal, hogy ez a könyv létrejöhessen.
Tudom én, hogy nem volt ez könnyű munka! Köszönöm Mezei Mónikának és Róna Tamásnak, hogy éjt nappallá téve dolgoztak rajta, nem nyugodtak, nem keseredtek el, hanem mindig újra kezdték a munkát, hiszen nagyon nehéz egy ilyen kiváló tudós társaságot koordinálni és rávenni őket, hogy mindig minden határidőben készüljön el, de előbb, utóbb minden elkészül.
Hölgyem és uraim! Azt gondolom, hogy ez a könyv olyan, amelyet felnőttek, a téma iránt érdeklődők nyugodtan forgathatnak, sok mindent megtudnak belőle, de reményeim szerint az iskolákban, az általános iskolákban, a középiskolákban, ahol tanítani akarják a magyarországi zsidóság történetét, a nem zsidó hittanra járóknak, hanem a többi tanulónak, a tanárok majd használni fogják a jövő nemzedékének okulására.
Majd ezt követően dr. Gara Imre professzor méltatta a művet a következő szavakkal:
Mindenek előtt hadd adjak hangot jóérzésemnek,hogy ezt a könyvbemutatót az Akadémia dísztermében rendezik.Ez számomra,akadémiai köztestületi tagnak megnyugtató utalás az Akadémia egykori feltételezett u.n akadémiai antiszemitizmusára,ami körül ma is elemző polémia folyik az akadémia tudományos folyóiratában. Úgy látszik,hogy a könyv kiadásán legtöbbet fáradozó Róna Tamás főrabbi még erre a szimbolikus jelzésre is gondolt,amikor az Akadémia Dísztermét választotta helyszinül, bizonyságul a megváltozott szemléletnek. Most,amikor eleget teszek a könyv méltatására kapott felkérésnek, nem kerülhetem meg azt a kérdés,hogy miért van szükség erre a könyvre? Miért kellett egy ujabb történészi feltárást végezni erről a sokszor megírt témáról? A válasz kettős:vallási és társadalmi oka van. A Biblia 160-szor szólít fel bennünket,hogy emlékezzünk,amit egy vallási testület,a könyvet elindító Keresztény-zsidó tanács, nem hagyhat figyelmen kívül. Másrészt,társadalmunkban a zsidó történelmi mult ismerete rendkívül hiányos és gyakran félrevezető.
A hazai történelem oktatásban ez a kettősség ma is jelen van. Márpedig tudjuk,hogy a régi események felidézésének mai konzekvenciája is van és a jövőre nézve is befolyásol bennünket.Iskolásokról készült felmérések zöme ezt a hiányt és ellentmondást tükrözi.Gyakori az elhárítás,a keveset tudás,az elzárkózás a vélemény nyilvánítástól, de nem ritka a teljes emlékezet-vákum sem.Választ kell adni arra a kérdésre is,hogy a mai posztmodern internetes világban kellő súllyal bír e egy könyv a gondolkodás befolyásolására?Aki elolvassa a könyvet,az biztosan igennel fog válaszolni.A neten található válaszok bőséges információt tartalmaznak ugyan,de ezek gyakran ellentmondanak egymásnak, szemben ezzel a könyvvel,ami olyan tudást ad,amivel különbség tehető hitelesség és félrevezetés között és egyfajta iránytűként is szolgál,hogy merre mozduljon el a középiskolai történelem oktatás. Fel kell tenni azt a kérdést is,hogy miért éppen a diákság a célcsoport? A modern psychológia egyik elfogadott tétele a tudásszerzésre fogékony periódus fogalma. Bizonyos életkorban bizonyos dolgokat könnyebben sajátítunk el. És ez a fiatalkor! Ezt nem téveszthetjük szem elöl ma,amikor a műveltségvesztés és a szelektív múltfelejtés tanúi lehetünk és fennáll annak veszélye,hogy az ezzel járó hiányos tudattartalom formálja majd a felnövekvő nemzedék erkölcsi magatartását is.Választ kell adnunk arra is,hogy csak a diákoknak szól ez a könyv? Nem! Számukra nélkülözhetetlen,de a felnőtt lakosság számára is rendkívül fontos más kultúrájú hazai csoportok történelmének és jellegzetességeinek megismerése.A zsidóságról vallott hazai gondolkodás fordulópontjai jól nyomon-követhetők. A zsidó kultúra integrálódása a hazai keresztény tradíciókba viszonylag későn indult el és számos átértékelésen esett át. Ezért is tarthatjuk a magyar zsidóság másutt és többször is megírt történetének újraírását és újraolvasását ismét időszerűnek. Nem azért,mert egy új történészi tudományos felfedezés vagy történelmi variáns került elő,hanem a szembenézés a le nem zárható örökséggel, a kultúra,a civilizáció ma is meglévő ellentmondásainak feloldása céljából.A Keresztény –zsidó tanács sokat vívódott ezen.Ezt tükrözte a helyenként heves vita is ,ami a Tanács tagjai között folyt a történészi munka megítéléséről és a végleges formátum konszenzusos elfogadásáról.A szerzők felkérése sem volt vitamentes,de segített annak a vezérelvnek az elfogadása,hogy a történelmi igazság tényeken alapul, nem egy rugalmas fogalom és nem kombinálható mítoszokkal.A könyv kiadásához szükséges teljes konszenzushoz azonban más is kellett:a Tanács keresztény vallású többsége kellő szolidaritást mutatott a Tanács zsidó vallású tagjai iránt. Ez tette lehetővé a könyv közös akarattal való megjelentetését.Az újraéledő antiszemitizmus sarkallta az egyházak képviselőit,hogy a maguk eszközeivel gátat emeljenek ez ellen.Az általunk felkért történészek körültekintő tényanyag beépítésével,kiemelkedő teljesítményükkel eleget tettek ennek.Munkájuk nagy segítség a magyar zsidóság történetének rég áhított elfogulatlan megitéléséhez.A magyar társadalmat nem hagyta cserben a vallási elitje. Állíthatom,hogy a könyv megírásával a hazai vallási és történészi elit fogott össze. Ebben az összefogásban az írások elvetik a faji diszkrimináció fogalmát,kihúzva az ideológiai talajt az egyetlen és párhuzam nélküli magyar holocaust precedense alól. Egyértelműen utal arra is,hogy a „numerus clausus”,a társadalmi megbélyegzés és kirekesztés szinte előkészítette a majdani népirtást. Ezért is van nagy jelentősége,hogy a könyv bekerüljön az intézményes oktatásba.A könyv megjelenése bizalomerősítő válasz a zsidó vallású közösség azon tagjai részére is,amelyik keserű ábrándnak tartja,hogy valaha is igaz magyarnak tekintsék,holott évszázadok óta erre vágyik és úgyszólván mindent megtett ennek elismertetésére, beleértve még olyan túlteljesítő,szinte önfeladó magatartást is,mint a numerus clausus hazai bevezetése nyomán fellángoló nemzetközi felháborodás csillapítása a zsidó küldöttség részéről a nemzetközi fórumokon vagy a Kormányzó születésnapi tiszteletére rendezett hálaadó istentisztelet a Dohány utcai zsinagóga melletti Hősök templomában 1944 jun.18.-án,amikor már 1 hónapja folyt a vidéki zsidóság deportálása az Auschwitzba induló vonatok marhavagonjaiba. A magyar zsidóság mindig is elsősorban magyarnak érezte magát és érzi ma is.Ezért sincs jelentős kivándorlás Izraelbe a helyenként félreérthető emlékezetpolitika és az esetenként megütközést keltő szimbólum-alkotások ellenére sem.
Sokat kellett várni erre a könyvre! Megjelenése azt üzeni,hogy végre széleskörű egyházközi egyetértéssel lehet közreadni egy történelmi tanítást ebben a kényes témában. Az állami sponzorálás pedig azt jelenti,hogy ez a könyv a hivatalos Magyarország álláspontját is képviseli,amelyik erőfeszítést tesz a magyar zsidóság történelmi kataklizmájának jobb megértésére.
De a könyv a világnak is szól! Amikor pár hónappal ezelőtt a KZST elnöke Székely püspök a Nemzetközi KZST budapesti konferenciáján mondott üdvözlő beszédében felmutatta ezt a könyvet a világ minden tájáról idesereglő résztvevőknek,üzenetet is küldött számukra:egy ilyen fájdalmas,sokszor értékelési és történészi viták kereszttüzében álló témában egyetértésre volt képes a magyar vallási élet vezető személyiségeiből álló grémium,példát mutatva a vallásközi megbékélésre.
Végezetül,hasznos lehet ez a könyv azoknak is,akik nem antiszemiták,de az antiszemitizmust eddig egyfajta érdektelenséggel szemlélték. Számukra ez a könyv lehetőséget ad a magyar zsidóság nemzetalkotó szerepének jobb megismerésére, a magyar nemzeti állameszme és a hazai zsidóság elválaszthatatlan sorsközösségének belátására és mélyebb átérzésére.
Hiszem,hogy ez a könyv nem csak iskolai segéd- tankönyvként lesz sikeres,hanem a zsidóságról kialakult nemzettudat „méregtelenítési” terápiájaként is beválik.Orvosként,a széleskörű társadalmi vaccináció reményével bocsátom útjára a könyvet.