Iván bácsi aki csak ránk ijesztett – a város egyetlen külpolitikai újságírója volt – esténként lejárta a belvárost
Szántó István
A kép jobb szélén áll egy alacsony szemüveges úr, Máté Iván bácsi. Nekem már csak Iván bácsi marad. Amikor megalapították a Déli Hírlapot 1969 szeptemberében Ő volt az egyszemélyes külpolitikai rovat munkatársa és rovatvezetője. Abban az időszakban amikor a megyei, vidéki városi lapoknál ez a státusz tökismeretlen volt. Logikusan gondolkodva minek is kellett volna külpolitikai újságíró amikor a világ összes híreit egységesen szállította nekünk az MTI vagy a TASZ. Ám mi megmutattuk, nekünk mégis lesz egy. Mivel a Déli – a maiak már aligha emlékezhetnek erre – a mi lapunk valóban délben jelent meg. Nem is lehetett másként mert a Borsodi Nyomdának csak egy lapot nyomó gépe volt, s míg az Észak-Magyarországot le nem darálták addig mi le se mehettünk az üzembe. Iván bácsi reggel hét órakor meghallgatta a Kossuth rádió híreit majd ezeket diktálta le, kiválogatva a világrengetőket. Elsősorban a legfontosabbakat – hogy Szovjetunió megvédi a világ békéjét akkor is ha kő kövön nem marad. No, meg ilyet, hogy Izrael ismét agressziót követett el, visszalőtt a békésen rájuk támadó arab szomszédaik ellen. Zsinórban jelentettük meg, hogy a Kínai Népköztársaság ezen a héten az 563. komoly figyelmeztetést intézte az Egyesült Államok kormányához. Ugyanis azokban az években az amerikai pilóták könnyűszerrel bárhol kémkedhettek a légtérben mivel sokáig nem voltak olyan rakéták amelyekkel a keleti tömb országai leszedhették volna a nagy magasságban szálló idegen gépeket.
Mint gyakornokot, alig húszévesen vonzott az a pálya amit Iván bácsi művelt. Akkor még nem tudtam, hogy korábban a Rákosi érában csaknem egy évtizedet töltött a börtönben szociáldemokrata szervezkedés – koholt vádjával. Utólag visszaemlékezve tényleg olyan áldozat típusú emberke volt. Végül rehabilitálták és lakást is kapott némi jóvátétellel. A börtönben több nyelvet is megtanult, emlékezetem szerint angolul és németül írt és olvasott. Mivel magányos volt minden este végigjárta a belvárosi szórakozó helyeket, gyakran összetalálkoztunk és mindenhol ismerősre lelt. Megitta a kávéját, a ki tudja hányadikat és már is továbbállt. Nehéz elfelejteni mennyire megkeseredett volt. Talán még 45 éves se lehetett amikor egy reggeli megbeszélésen csak úgy bejelentette – ötven éves korában főbe lövi magát. Azt persze nem mondta, hogy mivel mert még parittyája se lehetett. A lényeg, hogy Iván bácsi túlélte a hetvenedik születésnapját is. S ha egyszer csak megszerkeszti valaki a DH történetét, ki ne hagyja ebből, hogy Iván bácsi is alapító tagja volt a szerkesztőségnek.