Prezentáltuk a fontosságunkat – csipogott ha kerestek – bunkófonnal járt az ügyeletes
Szántó István
Egy újabb részlet a firkász naplójából.
A Déli Hírlap – kevesen emlékeznek rá -mindig is a technika , a híradástechnika legújabb vívmányait felhasználva próbálta kielégíteni az Olvasók igényeit. Jómagam Miskolcon először kaptam egy olyan – a képen látható kis mobil teletexet amire bárhonnan lehetett üzenetet küldeni. Ez úgy működött, hogy volt egy központi telefonszám ahová bárki betelefonálhatott és feladhatott egy táviratot az általa ismert személynek. Persze csak annak akiről tudta, hogy rendelkezik egy ilyen apró, jelfogóval. Szörnyű, de nem jut eszembe mi is volt az igazi neve ennek a találmánynak , /easy call – most beugrott/ amelyet viharos gyorsasággal kiszorított a mobiltelefon. Elárulom, hogy ezt a táviratot aminek volt egy maximális karaktere a Kossuth Rádió adásával melléktermékként kódoltan került az éterbe. Például a főnököm éppen akkor gondolta úgy, hogy azonnal hívjam vissza amikor egy Balatoni hajókázáson voltam. Tehát nem volt más választásom mint, hogy a kikötőben keressek egy telefonfülkét, s eleget tegyek az elvárásnak. Emlékszem, visszahívtam, s hosszas gondolkodás után annyit mondott, már elfelejtette mit is akart, de holnapra csak eszébe jut. Mivel mindketten élveztük ennek a kütyünek a játékát eszembe se jutott ezért megorrolni. Neki is adtam egy ilyet , így elhitettük egymással, mennyire fontosak vagyunk, minket bármikor, bárhol el lehet érni. Csak akarni kell. Sőt jobb helyeken még ki is tettük az asztalra a jelfogót, hadd lássák, nekünk még ez is van. Csak az zavarhatott, hogy nagyon sokan azt se tudták eszik vagy isszák ezt a szappanos-doboznyi valamit. Ám ha csipogni kezdett csak rákérdeztek mi a franc ez. Fontosabb tárgyalások előtt meg rá is szerveztünk – megkértük a titkárnőt – küldjön rá valami üzenetet. S mivel a kiadónk ezt árulta is , egy egy ilyen prezentációs trükkel eladtunk még jó néhány készüléket amely talán két vagy három évig működött a magyar piacon. A rendszerváltás előtt ez nyugaton közismert volt, sajnos hozzánk későn gyűrűzött be és a mobiltelefon hamar kiseprőzte, legyőzte.
Egyébként mint a kép is bizonyítja a Déli Hírlap volt az első hazai újság amely ügyeleti rendszerben professzionálisan használta a mobiltelefont. Az ügyeletesek kötelesek voltak még a toalettre is magukkal vinni. S ha aznap nem volt semmi olyan érdekesség amelyre ráfoghattuk volna, hogy ezzel a bunkófonnal jutottunk a nyomára akkor kerestünk egy odatetsző hírt.
A korabeli Westellel együttműködve minden más újságot megelőzve frissek, olvasmányosak voltunk. Voltunk, múlt időben.
