Vannak meglepetések a nagypolitikában.
Többek között a németországi, Manfréd Wéber, az EPP néppárti csúcsjelöltjének Budapesti látogatása is ezek közé tartozik. Igazából, amit erről a villámvizitről tudni lehet azt már a kollégáim csontig lerágták.
Telefonon kérdeztem, Heisler Andrást a Mazsihisz elnökét, mikor és hogyan tudta meg, hogy Wéber úr Budapesten járva elsők között keresi meg. Mint el mondotta, előző nap úgy három óra tájban hívták, hogy fogadná e az elnök urat, mire azt válaszolta, természetesen örömmel. Majd este kilenckor ismét telefonáltak a kabinetirodáról, végül 10 órára sikerült a látogatás minden részletét egyeztetni.
Heisler András telefonon elújságolta, a szokásoktól eltérően semmilyen előzetes protokolláris intézkedéseket nem kellett tenniük. A megbeszélés tárgyáról, témájáról se egyeztettek. Ám sejtette, hogy minek köszönhető a megkeresés. Annak ellenére, hogy korábban soha semmilyen informális kapcsolatban nem voltak, sem ő sem a Mazsihisz.
A négyszemközti tárgyalás pontosan félóráig tartott, amelyen Wéber úr tolmácsa és Heisler úr kabinetfőnöke is részt vett. Jórészt angolul beszéltek, ám a vége felé a Mazsihisz elnöke magyarra váltott. A megbeszélés végén csatlakozott hozzájuk Ronald. S. Lauder a zsidó világkongresszus elnöke, és Radnóti Zoltán országos főrabbi.
Az elhangzottak publikusak, hiszen köztudott, hogy a hazai zsidóság legnagyobb érdekképviselete a Mazsihisz kifejezetten jó, kölcsönösen előnyős kapcsolatot ápol a jelenlegi kormánnyal. Rendszeresek a közvetlen, magas szintű tárgyalások. a Fidesz-KDNP kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen és óriási támogatást nyújt az egyház hitéletének gyakorlásához. Soha nem látott méretű anyagi segítséget nyújt a leromlott állapotú zsinagógák és az elhagyott zsidó sírkertek rendbetételéhez. Ezen túl a Maccabi zsidó olimpia Budapesti megrendezését is kiemelt beruházásnak nyilvánította. Egyetlen, nem elhanyagolható kérdésben, az emlékezetpolitikában nem sikerül egyezségre, közös nevezőre jutniuk. Bár a legmagasabb szinten is kifejezésre jutatták, hogy a Holokauszt idején a korabeli magyar kormány végül kiszolgáltatta a vidéki zsidóságot a hóhérainak. S hatszázezer mártír nevében nem köthetünk semmilyen kompromisszumot, amely sértené az emléküket.
Manfréd Wéber végül elégedetten távozott a Dohány utcai sírkertből, ahol kápedliben, rögtönzött sajtótájékoztatón számolt be a tárgyalásról. A Mazsihisz elnöke kihangsúlyozta, a látogatás számára megtisztelő elismerése annak, hogy a szövetségük a hazai zsidóság legnagyobb legtekintélyesebb ernyőszervezete, amit a határainkon túli vezető politikusok is számon tartanak.
Erről jut eszembe, amikor Merkel kancellár asszony látogatott el a Mazsihisz elnökéhez, ország világ láthatta a tévében, hogy Heisler András egy órás dobozra hajazó ajándékot adott át. Furdalt a kíváncsiság mi lehetett az a figyelmesség amit Merkel kaphatott. Nos, a kollégák közül senki nem kérdezett rá, jómagamnak kellett kideríteni. Tehát nem aranyóra, nem karkötő, hanem egy úgynevezett Tóraolvasó ujj volt a díszes dobozban. Most mondom, Németországban az ilyen protokoll ajándékokat egy különleges múzeumban őrzik. Feltehetően ennek is ott lesz majd a helye. Alatta oda lesz írva, Heisler András a Mazsihisz elnökének ajándéka a Merkelnek. Különben a mostani Wéber vizit annyira hirtelen jött, hogy semmilyen ajándékot nem cseréltek.