Kényszerleszállást hajtott végre a képen látható denevér, barátom lakásának udvarán.
Mint jómagam, élő bőregeret ő sem látott ilyen naturális közelségben. Ránézésre megállapították ennek a szerencsétlen apróságnak sürgős segítségre van szüksége. Mivel védett teremtményről van szó barátom elsőre a miskolci vadasparkot tárcsázta. Felvilágosították, ha hajlandó bevinni befogadják és megpróbálják megmenteni. Majd ajánlották Lehóczki urat a Mályiban élő madármentőt, aki nem volt otthon, de a lánya a Bükki Nemzeti parkhoz irányította őket. S ha hiszik, ha nem megvalósult a teljes nemzeti összefogás. Mindenütt, kedvesek, előzékenyek és készségesek voltak. Elvégre egy betegeskedő védett kisállatról volt szó. A BNP munkatársa alig félóra múlva már ki is szállt a denevérért. Szakszerűen megfogta és elvitte. Barátomnak még arra jutott ideje, hogy lisztkukacért szaladjon valamelyik horgászboltba. Állítólag a denevérnek ez a kedvenc csemegéje. Aki most befogadta ezzel táplálja fel, s ha megerősödik, szabadon engedik.
Mielőtt elvitték volna alaposan megvizsgálták, külsérelmi nyomokat nem láttak rajta, bár az is lehet, hogy a veleszületett ultrahangos tájékozódó képessége mondta fel a szolgálatot. Ami éjszaka tökéletes, de fényes nappal kihagyhat. Így aztán neki ütközhetett valaminek.
Barátom hetek óta kínlódik a derekával. Kórházról kórházra jár kezelésekre. Gyógyítgatják, de képtelen volt lehajolni a denevérért. Próbálkozott kétrét görnyedve, de olyan fájdalmasat nyílalt a csípőjébe, hogy rögtön egy nagy marhaság villant az agyába – arra gondolt mi lenne, ha mi is védettek lennénk! Mint a denevérek.