Komissiózó
Új
Borsodi Sörgyár Kft. – Bőcs, Borsod-Abaúj-Zemplén
Komissiózó Borsodi Sörgyár Kft. EGY JÓ MUNKAHELY AZ ÉLET NAPOS OLDALA. NÁLUNK, A BORSODINÁL EZT CSAK ÚGY HÍVJUK: AZ ÉLET HABOS OLDALA! Szenvedéllyel hiszünk a mindennapi sikerek ünneplésében, termékeink kapcsolatteremtő erejében és abban, hogy ehhez …….
Bevallom, hogy csuda rosszul esett, hogy egyik napról a másikra nyugdíjas lettem. A máig is megőrzött munkakönyvemet 1966 nyarán váltottam ki a tanácson. Talán 13 esztendősen kezdtem a melót a miskolci belker szállítási vállalatnál a Szeles utcán. Hallgató Lajos autóvillamossági mester keze alá dolgoztam pontosabban körülötte lábatlankodtam. Reggel hattól kettőig tartott a műszak, máig se sikerült kialudnom magam. Kerestem havi 300 forintot, amire máig is büszke vagyok. Ott szembesültem először a szocialista politikai gazdaság tudományával. Mindenki dolgozott, keresett, egy keveset, de viszont mindennap hazavittek valamit. A vállalattól, hol egy IFA kilincset hol pedig egy önindítót vagy egy villanymotort. A lényeg , hogy annak idején amikor körmös ceruzával könyveltek kockás füzetbe rendben ment a könyvelés. Amikor első kiszámolták a nyugdíjamat igazán meglepődtem – a balatoni nyári melóimról is pontos könyvelést vezettek.
Mivel megszoktam, a családunkban mást se láttam, hogy mindenki dolgozik sose tudtam magam elképzelni, hogy lógok a nagyvilágba. Traumaként ért, hogy közös egyenetlenséggel – igaz nyugdíjasként – egy kitalációs provokációval az utcára kerültem. Megjegyzem, lassan három éve, hogy az igazságszolgáltatás még tett pontot arra a parkolási ügyre. Még semmi nem biztos – hogy most én lőttem le a rendész urakat akik békésen letámadtak, megbilincseltek és megvertek vagy fordítva. Az évszázad pere még nem zajlott le.
S hogy jobban teljen a bizonytalanságban, kétségben folyó időm dolgoznék. Mert megszoktam. Így feliratkoztam az összes munkalehetőségeket kínáló portálokra. Mehetnék takarítani, vasalni, kertészkedni és vezethetnék targoncát. Ez az utóbbi tetszik is nekem, de hiába. Buszt, villamost és traktort kormányozhatok a targoncavezetésből viszont nincs vizsgám.
S akkor mit látok – komissióst keresnek a sörgyárban. Jelentkezem. Egyébként is sörös lennék, s mivel tudom, hogy nyomtató lónak se lehet bekötni a száját busszal járnék melóba. Egyre erősebb a vágy, hogy kipróbáljam magam komissiósként – most láttam A mi kis falunkban hogyan lehet csapolni az aranysárga nedűt. Kétszer pörgettem vissza ezt a jelenetet, ahogyan Teca a csapos , a korcsmáros elhúzza a folyékony kenyérrel csordultig töltött poharat a száras torkú vendégek előtt. Majd szaladtam a spájzba sörért. Na, de ha komissiós leszek én is megtalálom az Élet habos felét….Addig viszont csak a postást várom mikor hozza a bírósági idézést…