2019.06.19.
Köztünk élő emlékezők – levéltári beszélgetések című sorozatunk legújabb interjújában Szántó István miskolci újságíró beszélt titkosszolgálati múltjáról. Szántót 1971-ben szervezte be a III/II. külföldi kémelhárítási, hírszerzési osztály hazafias vonalon, majd “Nádor” fedőnéven foglalkoztatta. Kezdetben ügynöki minősítést kapott, később titkos megbízottként látta el megbízásait teljes sikerrel, amelynek a vége előléptetéssel zárult. Az interjúból kiderül, a magyar titkosszolgálat Szántó István révén 1972-74-ben három nyári tábort is szervezett Splitbe, hogy elősegítsék zsidó fiatalok alijázását, Izraelbe való kitelepülését, majd az izraeli titkosszolgálat többek között rajta keresztül tartott kapcsolatot a magyar társszervvel. “Nádor”-t a ’80-as években magyarországi befolyásra törekvő nyugati cégekre állították rá, de megpróbálták elküldeni az MDF lakitelki tanácskozására is, bár utóbbit nem vállalta. Tevékenységét a rendszerváltozás idején felülvizsgálták, de foglalkoztatását fenntartották. Szántó István a rendszerváltozás időszakáig beszélt múltjáról, reményeink szerint a következő években – miután a titkosítási határidők lejárnak – az interjú folytatódik. S azt is megtudhatjuk, hogy a kilencvenes években és az ezredforduló után milyen operatív külföldi akciókban vállalt vezető szerepet.
Nos ez a levéltári beharangozó hivatalos szövege. Mint szereplő azt kell mondanom idő hiánya miatt nagyon sok fontos dolog kimaradt, a levéltár igazgatója nem kérdezte vagy jómagam megfeledkeztem róla. Kezdem azzal, hogy a világon egyetlen komoly ország sem létezik hírszerzés nélkül. A hírszerzők , főleg az operatív munkát végző munkatársak nélkül nehéz lenne az ország vezetőinek kormányozni, lényeges dolgokban dönteni. A kémelhárítás és a hírszerzés munkáját nemcsak hazai hanem nemzetközi jogszabályok is meghatározzák. Aki ezekben a feladatokban részt vállal egy egy bábú lesz a sakktáblán, mindegy, milyen színekben. Kockáztatja az életét , a szabadságát, s velük sosem kötnek életbiztosítást. A filmben csupán egy akcióról számolok be és mindenkit előre figyelmeztetek ebben nincs tűzpárbaj, gyilkosság nem egy tipikus Bond sztori. Tény, hogy adrenalin függő, kalandvágyó típus voltam és mindig is szerettem volna magamat kipróbálni mire is lennék képes. Édesapám harckocsizóként kezdte Nyíregyházán majd munkaszolgálatosként bejárta az orosz frontot végül egy osztrák lágerben kötött ki. Drága Édesanyám hét lengyelországi lágert járt meg és szó szerint a gázkamrából menekült meg. Gyerekkoromtól azon törtem a buksim, hogy jutottak odáig, miként lehetett ennyi ezer embert a vágóhídra terelni. Gondolkodtam lett volna e bennem annyi bátorság, hogy megszervezem az ellenállást és felvesszük a harcot azzal a két puskás emberrel akik egy városnyi embert tereltek a halálba. A filmben szereplő történet dokumentumokkal alá van támasztva, akikre nem emlékeztek a levéltár igazgatója előkerítette a nevüket. Sokak szerint a sztori akár filmre is alkalmas lenne. Ám igazából az az értékes, hogy hűen bemutatja a kádári korszakot, hogy mit lehetett és mit nem, hol voltak a korlátaink, s hogy abban az időben is voltak árnyalatai a fekete és fehér kontraszt között. Történtek velünk jó dolgok is és voltak olyan emberek akik életük kockáztatásával segítettek a rászorulókon. Igen lesz folytatás. A rendszerváltozás után amikor egy kicsit a világ a feje tetejére fordult izgalmasabb és veszélyesebb lett a munkám. Pár hónap és ha megérem ezekről is mesélek. addig is egy kép a kilencven esztendős Boross Péter miniszterelnök úrról, akik a titkosszolgálati miniszterként kezdte. Nosztalgiáztunk egy jót és elképedtünk, nemrég írtam meg az ország összes lapjába a 85. születésnapi visszaemlékezését.
( Az anyagot és a filmet átvenni csak a forrás feltüntetésével engedélyezett. Külön köszönet jár mindezért Kis Józsefnek a Miskolci Megyei levéltár igazgatójának aki óriási kutatómunkával egészítette ki azokat a részleteket amelyeket félévszázad távlatából nem voltam képes kibányászni .)
