Veres Pál ma egy videóüzenetben jelentette be, hogy elfogadja a Függetlenek a Szinva Városáért Egyesület felkérését, és ősszel indul Miskolcon az önkormányzati választáson a polgármesteri székért.
A Földes Gimnázium igazgatójaként a fél város ismeri, tiszteli, ez azonban merőben más világ az ön számára. Miért indul? Miért pont most?
Egy város állt ki az iskola mellett és mellettem néhány éve egy nagyon nehéz helyzetben, megtapasztaltam a közösség erejét. Nagyon sok olyan miskolci polgárral beszélgettem az elmúlt hónapokban, akik aggódnak a település jelenlegi helyzete és jövője miatt. Ezeknek a beszélgetéseknek egy nagyon fontos közös eleme volt: a borsodi megyeszékhelynek arra van szüksége, hogy a városunkért tenni akarók összefogjanak. Arra jutottam, elérkezett az ideje, hogy most én álljak ki Miskolcért, a miskolciakért.
Azt szeretném, hogy újra büszkék lehessünk közös otthonunkra, hogy ne haladjanak el mellettünk a környező nagyvárosok, hogy Miskolc egy olyan élhető, fejlődő település legyen, ahonnan ne vágyódjanak el a fiataljaink, ahová vissza tudjuk hívni az elvándoroltakat.
Szomorúan tapasztalom az érettségi találkozókon, hogy alig van olyan volt diákom, aki itt alapított családot, aki itt alapozta meg a felnőtt éveit, és itt szeretné leélni az életét. Ijesztő mértékű a város lélekszámának csökkenése, ami azt mutatja, valami nagyon nincs rendben. Félek, ha ez a tendencia folytatódik, akkor Miskolc a jövő kisvárosa lesz.
Rábeszélték, hogy álljon ki?
Különböző beszélgetéseken egyre gyakrabban kérdeztek erről. Ha foglalkoztatnak a város problémái, ha ennyi sokféleképpen gondolkodó emberrel megértetem magam, akkor miért nem teszek valamit? Sokat töprengtem a dolgon, sokak véleményét meghallgattam. Azt tapasztaltam, hogy egyfajta közömbös hangulat uralkodott el a városban. Úgy vélem, fel kellene rázni a közéletet, meg kell kérdezni a polgárokat, milyen problémákkal küzdenek, milyen megoldásokat képzelnek el, mit tennének a város jobbítása érdekében.
Azzal a céllal hoztuk létre A Szinva Városáért Egyesületet, hogy széles körű közgondolkodást indítsunk el a városban, amely eredményeként összeállhatna egy olyan anyag, ami segítené a város következő vezetésének tervező munkáját. Amikor a vitaindító, helyzetértékelő anyag elkészült, már világos volt, hogy a környezetem, a segítőim, barátaim bíznak bennem, és arra kértek, álljak az élére az általunk megfogalmazott városegyesítő folyamatnak.
Városegyesítő? Mit szólnak ehhez a helyi közélet szereplői? Mit szólnak a pártok?
Ez nyilván ki fog derülni a következő hónapokban. De nem a pártoknak szeretnénk megfelelni, hanem a város közösségének. A barátaimat sem a pártszimpátiájuk alapján válogatom. Úgy látom, sok értékes ember van a legkülönbözőbb politikai pártok szimpatizánsai között. Nem titkolom, szinte valamennyi párt környezetéből megkerestek. Mindenkinek azt mondtam, nem vállalom, hogy pártjelölt legyek. Soha nem voltam egyetlen pártnak sem tagja. Egyértelművé tettem, hogy nem vagyok pártember, nem is akarok az lenni.
Azt képviselem, hogy a városnak nem pártpolitikára, hanem várospolitikára van szüksége. A városnak az tenne igazán jót, ha a közéletben, a közgyűlésben olyan várospolitikát csinálnánk, ami az itt élőkről, a miskolciakról szól. Ez jelentené a valódi szemléletváltást. Lehet, hogy néhányan naivnak néznek, de higgyék el, nem vagyok naiv, csak idealista.
Mely pártok támogatására számít?
Én emberekben gondolkodom, nem pártokban. Mindenkinek a támogatására számítok, aki hisz abban, hogy a város jobbá tehető.
Komolyan mondja? Lehet tényleg konszenzusos várospolitikát csinálni?
Sőt! Erre van szükség, ezt kell csinálni! Én ebben hiszek, a jelölés elfogadásával erre vállalkozom. A pártpolitikusoknak is látniuk kell, hogy mára az értelmes politikai párbeszéd legalapvetőbb csatornái is bedugultak, ami már gátolja az együttműködést, és így a haladást. Azt tapasztalom, ebből a kormánypárti és az ellenzéki szavazók jelentős részének is elege van. Egy ilyen nehéz helyzetben lévő város nem engedheti meg magának, hogy a miskolciak véleménye ne találjon meghallgatásra. Tapasztalatom szerint a városlakók óriási többsége azt szeretné, ha a közélet szereplői nem egymással harcolnának, hanem Miskolcért dolgoznának.
Ön baloldali, liberális, jobboldali, konzervatív?
Miskolci vagyok, borsodi, magyar és európai. Minden egyéb csak zavaró címke számomra. Egyébként konzervatív, vallásos nevelésben részesültem, családomban a hagyományos emberi értékek, a nyitottság, a mások elfogadása, a becsület, a tudás és a munka tisztelete voltak a meghatározók.
Nem félti a Földest egy esetleges politikai bosszútól?
Elkeserít, hogy ez a lehetőség egyáltalán felvetődhet. Remélem, senkinek nincsenek ilyen szándékai, már csak azért sem, mert ezzel önmagát minősítené. Az igazgatói értekezleteknek helyt adó intézményben egy Wass Albert idézet van a falon: „Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni.” Én ezt továbbgondoltam, mivel nem szeretem a harcot, nem szeretek harcolni. A harcban sebeket ejtünk és sebeket kapunk, amelyek ha be is hegednek, mindig emlékeztetnek az elszenvedett fájdalmakra, így negatívan befolyásolják a békekötés utáni együttműködést. A harc nem alkotó tevékenység.
A Földes Ferenc Gimnázium igazgatója a miskolciak segítségével egyszer már megvédte az iskoláját, most azért száll harcba, hogy a város sorsa forduljon jobbra
Én inkább azt vallom, hogy nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Ha valamiért összefogunk és dolgozunk, az viszi előre a világot. Nem harcolok a jelenlegi városvezetés ellen, hanem azért szeretnék dolgozni, hogy a következő városvezetés jobb legyen. A magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy Miskolcon a kampány ne az egymás lejáratásáról, a magánéletekben való vájkálásról, a karaktergyilkosságokról, a sárdobálásról, a mocskolódásról, hanem a konstruktív javaslatokról, a közös útkeresésről, az új célok megfogalmazásáról, a problémák megoldásáról szóljon. Ezt kérem a kampány minden szereplőjétől is. Miskolc legalább ebben mutasson példát.
Kikkel fog együtt dolgozni?
Mindenkivel, aki csak tenni akar a városért, legyen bármilyen pártállású, bármilyen világnézetű, bármilyen végzettségű. Tanárként, igazgatóként, vezetőként megtanultam, hogy mindenkiben az értéket, a lehetőséget, a tehetséget kell keresni. Hiszek az emberi szó erejében. Azt gondolom, van érzékem ahhoz, hogy sokféle emberrel tudjak együtt dolgozni, képes vagyok szintetizálni a sok helyről jövő gondolatokat. Ismét valódi közösségé kell formálni a várost. Nagyon fontos, hogy vissza kell adni a város önbecsülését, a tehetségnek, a tudásnak, a szorgalomnak kell teret adni. Jelöltként a kampány során ezeket az alapelveket kívánom erősíteni, polgármesterként ezt szeretném elérni. A Szinva Városáért Egyesületet formálisan három hónapja alapítottuk, de az alapítást egy hosszú ideje szerveződő közös gondolkodás és cselekvés előzte meg. Az alapítók valamennyien civilek. Igyekszünk megismertetni elképzeléseinket a miskolci polgárokkal és igyekszünk összegyűjteni a véleményüket. De látjuk azt is, hogy önkéntesek, segítők, támogatók nélkül nem lehetünk eredményesek. Ezért kérjük, hogy akik azonosulni tudnak a céljainkkal, tartsanak velünk! Minden segítségre szükségünk van, keressenek bennünket! A sikeres kampányhoz sok pénz kell, próbálunk támogatókat keresni, minden apró adományt nagy köszönettel fogadunk.
Vannak már konkrét elképzelései? T
Természetesen. Ugyanakkor szeretném, ha ezeket a legszélesebb körben megvitathatnám az itt élőkkel. Ahogy már utaltam is rá egyesületünk városi konzultációba kezd a következő hetekben. Mindenki véleménye érdekel minket. Azoké is, akiké másokat nem. Kossuth Lajos azt mondta a demokráciáról: „Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett! Ez a demokrácia.” Ezt a tekintem hitvallásomnak.
Fontos és szükséges, amit mond, de a teljesség igénye nélkül melyek azok az ügyek, amiket fontosnak tart?
Vallom, hogy Nagy-Miskolc az ország legszebb természeti adottságú városa. Őrizzük meg természeti értékeinket, a város számára legyen fontos a zöld jövő. Gazdag történelmi múlttal, sokszínű hagyományokkal, kulturális értékkel rendelkezünk, a miskolciak lelke, tehetsége, lokálpatriotizmusa csodákra képes. A fiatalok számára újra vonzóvá kell tennünk Miskolcot, érjük el, hogy itt akarjanak letelepedni! Én azért szeretnék dolgozni, hogy újra büszkék lehessenek az itt élők a városra. Szeretnék tenni azért, hogy Miskolcnak átlátható legyen a működése.
Elég abból, hogy a titkok városa vagyunk, az itt élőknek tisztában kell lenniük például a város cégeinek valós anyagi helyzetével, nagyobb közvetlen beleszólást kell kapniuk a közügyek alakulásába. Azt szeretném, elérni, hogy a városlakók akarják elmondani a véleményüket, és azt a város vezetése hallgassa is meg! Pártatlan nyilvánosság, valódi városi közmédia kell.
Elsősorban azokkal szeretnék együtt dolgozni, akik egy élhető, egészséges, biztonságos lakókörnyezetet szeretnének maguknak és szeretteiknek. A város több területén ma harmadik világbeli állapotok vannak. Ezt elhallgatni, ennek a valódi megoldásáért nem tenni hatalmas bűn, hisz ez egy időzített bomba.
Mi a megoldás ön szerint?
Miskolcnak új fejlődési irányt kell találni, mert az eddigi fejlesztések nem voltak hatékonyak. Mintha már a második vonalba soroltak volna bennünket, hiszen amikor igazán nagy beruházásról, fejlesztésről van szó, akkor mi mindig lemaradunk. A városvezetés érdekérvényesítő képessége gyenge. Fájó bizonyosságot szolgáltatott erre az a tény, hogy a régió egyik legnagyobb beruházásának helyszíneként Debrecent választották, holott Miskolc is rendelkezik minden szükséges feltétellel. Hatalmas lehetőséget szalasztott el a városvezetés, óriási veszteség ez a városnak.
El kell érnünk, hogy a befektetni szándékozók Miskolcot a lehetőségek városának lássák. Móricz Zsigmond azt mondta: „A nagy Miskolc pedig a nemzeti jövő egyik legfontosabb kincse lesz.” Ez hosszú évtizedekig így is volt.
De a Nagy-Miskolcból mára sajnos Kis-Miskolc lett. Csökken a város lélekszáma, csökken a gazdasági és a kulturális jelentőség. Pedig ahogy Móricz mondta, a Nagy-Miskolc az ország legszebb természeti adottságú városa. Gazdag a történelmi múltunk, sokszínű hagyományokkal, kulturális értékkel rendelkezünk, a miskolciak lelke, tehetsége, lokálpatriotizmusa pedig csodákra képes.
Vissza kell végre adnunk városunk önbecsülését, teret kell adni a tehetségnek, a tudásnak, a szorgalomnak. Ezért kérek mindenkit: gondolkozzanak, cselekedjenek velünk, találjuk meg közösen a fejlődés új útját, és építsünk együtt egy Virágzó Nagy Miskolcot!
Végig olvastam az interjút , majd eszembe jutott néhány eretnek gondolat. Kikívánkozik. Tudom jobb lenne ha magamban tartanám. Káli Sándorral gyakran villamosoztam együtt munkába menet a nyolcvanas években. Ismertük egymást. Megválasztása után viszont megközelíthetetlen volt. Zokon vette ha a médiában nem az jelent meg Róla amit elvárt volna. Nyolc évig – szerkesztő létemre – tulajdonképpen a városháza környékén se jártam Nemcsak orrolt, de fel is jelentett a Déli Hírlap elvesztése ügyében. Regnálása utolsó napján azt mondta, nem tudott arról, hogy kerestem. A titkársága elhallgatta.
Kriza Ákos hivatalba lépése után nyitott volt a média felé. Nem titok a portálomat és a könyveimet is támogatta, sőt nem akarom kompromittálni, de a napilapok egyesítésekor elmaradt végkielégítésemet is rendezte. Hála és köszönet érte. Magam részéről amit csak tehettem , megpróbáltam, hogy az önkormányzat és a megyei napilap közötti kommunikáció szinkronba kerüljön. Emlékszem egyszer – az én időmben – ellátogatott a szerkesztőségbe és készült vele egy szokásos úgynevezett vendég interjú. Alapelvem volt, hogy bármi is légyen a szerkesztőségnek el kell fogadni azt a városvezetést amelyet a többség magának választott. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a közgyűlési tudósításokból kimaradjanak a kellemetlen epizódok, az ellenzék hangját nem lehet mellőzni.
Tudomásom szerint már a szocialista városvezetés is nehezen viselte el az egyenes televíziós közvetítéseket a közgyűlésekről. Így aztán öregségem gyakran eszembe jut az a híres klasszikus beszéd amely, úgy kezdődik volt egyszer egy álmom.
Hát nekem is volt. Tudom kivitelezhetetlen. Megvalósíthatatlan. Én viszont ébren képes vagyok elképzelni, hogy a piacon , a buszon vagy az egyik bevásárlóközpontban összefutok a mi polgármesterünkkel. Az sem ördögtől való, hogy ha nem is tart fogadóórát, közmeghallgatást egyszerűen telefonon is elérhető. Kérdezhető – egy újságíró kifaggathatja, ha kellő tisztelettel közeledik hozzá. S nem veszi körül magát messziről jött jól fizetett tanácsadókkal. Elárulom miért. Káli úrnak el is mondtam. Azért mert minden ilyen okos, bölcs embernek nem az a célja, hogy a polgármester és a média viszonya harmonikus legyen. Ellenkezőleg, nekik kifejezetten érdekük, hogy a konfliktust gerjesszék. Sajnos, erre már minden polgármester csak a ciklusa végén szembesül.
Végül csak annyit – kampány van! A gráf mindenkinek szót ad, minden értelmes előrevivő hozzászólásnak helye van a portálon.