A szobafogság nem egy kellemes elfoglaltság. Ha nem Edison egy méterre nem távolodhatnék el a házunktól. Ám mivel a kutyusom már délután fél kettőkor fixiroz mennem kell ha tetszik ha nem. Idáig fél háromtól molesztált, de szerinten meghallotta a tévéből, hogy időátállítás lesz. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire figyel Müller Ceciliának miért nem hiszi el, hogy a mi korunkban csak meghatározott időrendben kodoroghatunk.
Szóval felfedeztem, hogy a könyvtár digitalizálta a Déli Hírlapot. Hihetetlen volt visszanézni az 1969- es és az 1970 -es számokat. Hogy én milyen hülye voltam, mennyi marhaságot írtam össze már akkor is. Persze ezt a képességemet később egyre nagyobb tökélyre fejlesztettem. Mentségemre szóljon akkoriban ez volt az elvárás, kilógni nem lehet a sorból, a margó mentén kellett firkálni.
Most pedig azt vettem a fejembe, hogy egy egy régi cikket előbányászva elmesélem mi is történt előtte, hogy jutottam ahhoz a témához, s alig húsz évesen miért éppen azzal foglalkoztam napi fél órában. Számomra ugyanis ez a munka annyira szórakozás volt, hogy nem is értettem az idősebb kollégákat, akik szinte a szerkesztőségben élték az életüket. Ma már kapisgálom ennek az okát, kezd a rejtély megoldodni és ezt is megírom. Hátha valaki unalmában elolvassa.
S sokan lehetnek akik a nemzeti levéltár filmarchivumában már rátaláltak arra a beszélgetésre, amelyben elmondom, hogyan kerültem a magyar hírszerzés látókörébe. Őszinte leszek, sokáig magam se tudtam, hogy a külföldi kémelhárítás , amely Ladvánszky tábornok, miniszter helyettes hatáskörében volt miként kalkulált a gyenge angol nyelvtudásommal. Hogyan esett rám a választás egy olyan akció megszervezésére amely a hetvenes évek elején megalapozta a magyar és a nyugati hirszerzés közvetlen kapcsolatát. Tény, hogy mindig csak annyit tudtam, amennyit kellett. S akkor amikor a levéltár megkeresett a beszélgetés ötletével , ők voltak akik felhomályosítottak. Kiderítették, hogy a környezetben kik voltak azok a kettős életet élő személyek akik kipécéztek, s beajánlottak a nagy terv megvalósítására. Erről van egy félkész könyvem. Most nem olyan napokat élünk, hogy kiadjuk, eladjuk, promotáljuk. Ki tudja, hogy a koronás nyavalya elér vagy nem és ha megtalál meghagyja e az életem.
Ráadásul az se hagy hidegen, hogy most a jövő héten április másodikán lett volna a következő bírósági menetem a rendészettel. Ismét szembenézhettünk volna egymással a rám támadó, megrágalmazó, megbilincselő fiúkkal. Közülük az egyik időközben hajléktalanok bántalmazása miatt már gyanúsított, ha az ügyészség legalább olyan alaposan végzi a feladatát mint ahogy velem szemben járt el. Tehát kezdett volna izgalmassá válni az ügy. Az igazságszolgáltatás viszont szünetel, az égi nem. A Mindenható remélhetően mindent mérlegelve csak helyre tesz még az életemben. Ha nem akkor örökös terheltként búcsúzok , a fiúk meg megússzák. Az a lehető legrosszabb forgatókönyv.
( Ne tessék bosszakodni, én már megtettem. Sajnos ez a fajta verzió nem nagyítható, csak a címet silabizálhatok ki. Most töröm a fejem, hogyan lehetne el is olvasni, a tartalmat is.)