A sötét középkor pestis-járványa és az első világháború spanyol náthája óta a halálos betegségekkel való küzdelem elsősorban a fejlődő országok krízise volt, mára azonban a világ lecsökkent távolságai miatt globális problémává nőtte ki magát. Körülbelül 24 óra alatt, a világ bármely pontjára eljuthatunk repülőgéppel: ezzel egyrészt az életünk minden eddiginél kényelmesebb és gyorsabb lett, ugyanakkor táptalajt adunk az invazív betegségek villámgyors terjedésének.
Ismeretlen vírusok tömegével állunk szemben
A természet kihasználásának, az érintetlen területek bekebelezésének legfőbb veszélye a zoonózis, ami az állatról emberre terjedő betegségek gyűjtőneve. Ebbe a csoportba tartoznak az olyan halálos kórok, mint a szúnyog által terjesztett malária, a rágcsáló-pestis, a kullancstól kapható Lyme-kór, az ebola, melyet majmok terjesztenek, de a 2020-at letaroló COVID-19 is, mely a legvalószínűbb források szerint a rengeteg mikrobát hordozó denevérek vagy tobzoskák elfogyasztása miatt ütötte fel a fejét Kínában.
Ez csak néhány a több száz ismertből, ám még mindig csak a töredéke az egyelőre ismeretlen mennyiségű olyan vírusból, melyekkel eddig nem találkoztunk. Ez az adat félelemre ad okot, hiszen nem tudhatjuk, hogy a fennmaradó 99 százalék mennyire halálos és mennyire invazív – vagyis mennyire könnyen és gyorsan terjedhet emberek között.
Adott esetben bízhatnánk abban, hogy ezzel a 99 százalékkal sosem lesz dolgunk, azonban ha továbbra is ilyen ütemben és mértékben tesszük magunkévá a Föld érintetlen részeit és lépünk kapcsolatba olyan állatokkal, növényekkel, melyekkel nem kéne, akkor a nem várt esemény nincs is olyan távol tőlünk.
Az állatokról terjedő betegségek alapos feltérképezése azért fontos, mert az ismert betegségek háromnegyede ilyen típusú. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) folyamatosan fenntartja a diskurzust egy esetleges világjárvány kialakulásával kapcsolatban, – mely most a COVID-19 formájában valósággá is vált – de eközben évente több, mint 2 millió ember hal bele valamilyen állatról emberre terjedő betegségbe. Az okostelefonokra letölthető OIW WAHIS ALERTS alkalmazással valós időben nyomon követhető, hogy a világ mely pontján milyen jellegű zoonotikus fertőzés van jelen.
Persze tény, hogy a természet és az élővilág meghódítása az emberiség megjelenésével egyidejű, azonban a 21. században ez korábban nem ismert tempóban zajlik. A folyamat hátterében a túlnépesedéstől kezdve, a megállíthatatlan iparosodáson keresztül, a nemzetközi kereskedelem felerősödéséig rengeteg tényezőt találunk.
Az egyik legfontosabb állomása azonban az erdők és őserdők kiirtása. Az erdők, melyeket rohamos mértékben számolunk fel, olyan állatok élőhelye, melyekről egyelőre semmit nem tudunk. Ékes példája a kutatás, mely szerint az amazonasi esőerdő négy százalékának kiirtásával közel 50 százalékkal nőtt a térségben a maláriás megbetegedések száma, mert ez a jelenség kedvezett a szúnyogok szaporodásának.
Jégbe fagyott vírusok
Életmódunk másik drasztikus eredménye a Föld gleccsereinek, magashegységeiben található jégréteg folyamatos, felgyorsult olvadása. 2020 januárjában egy kutatócsoport a tibeti fennsík őskori jégrétegében 33 kórokozót talált, melyek közül 28 ezidáig teljesen ismeretlen volt.
A genetikai és mikrobiológiai vizsgálatok után kiderült, hogy némelyik vírus 15 ezer éves. A jégből kiolvadó vírusok fertőzőképessége valós veszély, ugyanis egy ilyen mikroba elterjedéséből alakult ki 2016-ban Szibériában a lépfene-járvány, mely mind az emberekre, mind az állatállományra komoly csapást mért.
Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) 2050-re datálja az állandó fagyban lévő területek – más néven permafroszt – 25-30 százalékos csökkenését. Ez a terület a bolygó szárazföldi területeinek 24 százalékát teszi ki, így az ismeretlen vírusok elszabadulása mellett az olvadás okozta tengerszint-növekedés is fenyegetést jelent.
Megrázó adat, hogy a jég olvadása miatt feléledhetnek olyan 18. és 19. századi halálos vírusok, melyek halottait ezen olvadó területeken temették el. Persze nem biztos, hogy minden kórokozó túléli a több évszázados fagyot, ám egyes mikrobák tűrő- és alkalmazkodóképessége igen fejlett, így minden adott hozzá.
Akkor ennyi, nyertek vírusok?
A helyzet tehát koránt sem megnyugtató, amennyiben a cselekedni képes országok nem szorítják vissza radikálisan a környezet erőforrásainak felélését – márpedig nem sok jel mutat erre -, az egyetlen lehetőségünk, hogy megtanulunk magunk védekezni a veszélyek ellen.
Ha egy létező, terjedő járvánnyal kell felvennünk a harcot, akkor adja magát, hogy a kórokozó elpusztításával próbálkozzunk. Ám amennyire egyszerűen hangzik, annyira bonyolult kivédeni egy invazív kórokozót – lásd Covid-19.
Már a kórokozó pontos azonosítása is megizzasztja a tudósokat, azonban ez sarkalatos pontja a védekezésnek, ugyanis így lehet célzott módszerekkel hatástalanítani. Emellett számolni kell az olyan jelenségekkel, mint a rezisztencia, amikor egy-egy patogén genetikai mutáció során ellenállóvá válik az elpusztítására fejlesztett szerre. Ennek leggyakoribb példája a baktériumoknál ismert antibiotikum-rezisztencia, amikor az antibiotikum a baktérium szerzett védekezőképességénél fogva nem tudja kifejteni hatását, nem tudja elpusztítani.
A Harvard Medical School egy látványos, rövid videóban szemlélteti, hogy a gyakorlatban hogyan alakul ki egy baktérium rezisztenciája.
A legfontosabb az, hogy olyan megoldást találjunk ki, mely kiküszöböli a többi opció hiányosságait és a hatékonysága is magasabb fokú. Mivel a járvány feltétele a terjedés, ezért a legfontosabb, hogy a terjedést akadályozzuk meg. A legkönnyebben úgy kivitelezhető, ha a felületeket, melyeken a patogén megtelepszik, fertőtlenítjük. Ezzel pedig el is érkeztünk a védekezés legfontosabb fázisához.
A fertőtlenítés egyszerre prevenció és tüneti kezelés egy járvány esetében. A kutatók már jó ideje kísérleteznek innovatív fertőtlenítési technológiákkal: ilyen például az UV-fényes és mikrohullámokkal történő eljárás, de a legsikeresebb talán az ózonos technológia.
A Nemzetközi Élelmiszeripari Kutatóvállalat egy tanulmányban már 2014-ben megírta, hogy széleskörű és alapos tesztsorozattal bizonyították az ózonos helyiségfertőtlenítés hatékonyságát. A helyiségfertőtlenítés a járványügyi lépések legfontosabb állomása, ugyanis a kórházi helyiségektől kezdve az élelmiszeripari telepeken át, egészen a lakások helyiségeinek a fertőtlenítése is elengedhetetlen egy világjárvány idején, hiszen így állítható meg a terjedés.
Az ózonnal történő fertőtlenítés Magyarországon egyelőre egy kiaknázatlan módszer, azonban nagy reményekkel kecsegtető megoldás a különféle kórokozókkal szemben.