Szabados Gábor kollégám kerített egy ukrán csodadoktort, egy gyermekgyógyászt, egy illúzionistát, egy hipnotizört, aki végül hónapig a nyakamon ült. Esténként nálunk vacsorázott és még a karácsonyt is együtt töltöttük. Ez kurvára jól sikerült, video is van róla, szótárral a kezünkben próbáltuk felemlegetni azt a nyolc évig tartó orosz tudásunkat ami még megmaradt valahol a szürkeállomány rejtekeiben. Ajándékban kaptam tőle egy 5 hrivnyás papirbankót, ő meg a feleségemtől egy csodálatos inget. Fapofa egy figura volt, minden gyógyítást vállalt és persze fellépett a Rónai Sándor művelödési központ színpadán is. Hihetetlen produkció volt – tessék megnézni – egy egész osztályt tett harcképtelenné, dőltek mint a liszteszsákok, anélkül , hogy egy újjjal is meglökte volna. S bárkit ráfektetett két székre miközben egyenes derékkal feszesen áthidalta a távot. Talán egyszer megsértödött – a kutyám éppen akkor betegedett meg és őt kértem meg a felélesztésére. A garázsban berendezett neki egy kis klinikát és infúziót adott neki, de távgyógyítással is próbálkozott. Sajnos a Macim ezt már nem élte túl. Anyósomat is kezelte, néhány bordája el is tört, sokáig nem akarták elhinni, hogy nem én fizettem le. S jöjjenek a felvételek. Jó lenne tudni mi is van most Jevtusenkoval?