A Hundub nevű közösségi oldallal egyáltalán nem az a baj, hogy magyar. A gond az, hogy amatőrségével és igénytelenségével meggyalázza a “magyar termék” fogalmát – abban az országban, ahol hamarabb volt egy, a maga korában kreatív és modern iWiW-ünk, mint hogy Mark Zuckerberg egyáltalán beiratkozott volna egyetemre. Íme a “Facebook” és a világ, ahogy a 4024 Debrecen, Piac utca 70. szám alól látszik.
A Hundub nevű, magyar alapítású közösségi oldal indulásáról december 10-én kaptunk sajtóközleményt, ám nem tartottuk szóra érdemesnek, ezért nem mélyedtünk el benne, nem írtunk róla. Most megnéztük közelebbről – és amit láttunk, azt olyannyira nem tartjuk szóra érdemesnek, hogy írunk róla.
Fájó hiányok
Az oldalt készítők igényessége már a nyitóoldalon arcon csapja az embert. Más szolgáltatások esetén megszokhattuk, hogy saját felhasználónév+jelszó párosunk mellett beléphetünk például Google- vagy éppen Facebook-fiókunkkal is a rendszerbe. Úgy látszik, ilyesmire a Hundub esetében is lesz mód – de egyelőre belépés gomb alatt csupán egy ott- és félbemaradt egy “Vagy lépj be a” feliratot találunk. Képzeljük csak el, hogy egy Facebook, Google vagy Zoom kaliberű szolgáltatás nyitóoldalán napokig, hetekig ott van egy félbehagyott mondat, a hozzá tartozó gombok nélkül.
A regisztráció egyszerű, kicsit talán túlságosan is egyszerű: e-mail-címet, felhasználónevet és jelszót, valamint nemet kell csak megadni. Például nevet vagy születési dátumot nem. Ez önmagában nem lenne probléma, világszerte vannak ilyen közösségi platformok, amelyek nem kérik be ezeket az adatokat. Azonban a társkereső funkciót nemhogy kínáló, hanem alapértelmezetten minden felhasználónál bekapcsoltnak mutató Hundub esetében fájó ez az adathiány. Gondoljunk csak a – nem részletezett algoritmusok által – 60 évesekkel összesorsolt 14 évesek jobb esetben kalandos, rosszabban talán veszélyes chateléseire. De még csak ilyen extrém esetre sem gondolnunk, akármilyen életkori párosítással zavaró, ha egy randifunkciónál nem elvárás, hogy minden regisztrált felhasználó bizonyítsa: ő valós ember. A társkereső szolgáltatások zöme éppen azzal akar kitűnni, hogy minden eszközzel igyekszik biztosítani felhasználói számára a valódi jelölteket. (Hozzátesszük, a Hundub esetében a hiba is hibás: hiába van ugyanis alapértelmezetten bekapcsolva a társkereső funkció, sőt hiába mentettünk rá a beállításra kézzel is, egyelőre semmilyen randisegítő pont nem tűnt fel sehol.)
A regisztráció során elfogadjuk a Hundub felhasználási szabályzatát, amelyről egy laikus is megállapíthatja, hogy nem több azoknak a szabályoknak az összességénél, melyekkel egy normális szülő iskolába engedi gyermekét. A Facebook felhasználási feltételei így néznek ki, a Twitter szabályzata pedig így. Nem kell végigolvasni, elég csak ezek hosszára és komplexitására vetni egy pillantást ahhoz, hogy feltűnjön: Debrecenből egy picit talán túl egyszerűnek látszik az online világ.
A nyitóoldalon már említett igénytelenség folytatódik a belépés utáni kezdőoldalon is. Ahol elsőre semmi nem fogadott minket, csak egy helyesírási hiba: az oldal fejlesztőinek sajnos nem sikerült kijárniuk az általános iskola azon osztályát, ahol arról volt szó, hogy a “mond” igét felszólító módban két d-vel írjuk. Ráadásul az érintett mondat befejezve sincs:
Hozd létre első bejegyzésed ! Mond el mi történt vele
– ha jól sejtjük, akkor ebből d betű és egy vessző is hiányzik.
Ha túllendülünk a magyar nyelv kihívásain, és körbenézünk a rendszerben, semmilyen meglepetés nem tárul elénk. Sajnos. A Hundub készítőinek önálló gondolatai vélhetően lemaradtak a vonatról, vagy pedig leszállhattak útközben – nem tudni, csak az a biztos, hogy ide nem érkeztek meg. A cikk elején említett, debreceni székhelyre bejegyzett Hundubon egy az egyben a Facebook hangulata, jellemzői, funkciói találhatók meg – miközben nyilván ki lehetne találni egy közösségi oldalt teljesen más logika mentén is. Egy ilyen, friss látásmódnak vitathatatlanul lenne igény: éppen itt lenne az ideje, hogy a sokak számára egyre unalmasabb Facebook helyett jöjjön valami, ami nem Facebook 2.0 akar lenni, hanem valami teljesen más. (Egyébként létezik ilyen: egyebek mellett ezzel magyarázható a kínai TikTok sikere.)
A sajnálatos kopírozás egyik tünete például a Hundub üzenetküldője is: hundub.com/messenger néven/címen érhető el, és egyébként képernyőképet is kár közölni róla, hiszen mindenki láthatja, hogyan is néz ki, ha megnyitja Facebookján az üzeneteit.
A hasonlóság még az egy-egy bejegyzésre adható reakciókban is megmutatkozik – a fejlesztőknek az az egy saját ötlete volt, hogy betesznek a sor végére egy “Nagy Testvér biztos tiltana” jelet. Az alsó sorban a Facebook, a felsőben a Hundub reakciójel-választéka látható.
Ami van, az meg inkább ne lenne
Hogy mit tiltana a Nagy Testvér, arról rögtön kapunk is némi ízelítőt.
Egy közösségi oldal indulása után néhány héttel ürességtől kong, az teljesen normális. Csupán néhány olyan “tartalomszolgáltató” gondolta úgy, hogy máris megkezdi tartalmai népszerűsítését a Hundubon, így a rendszer csupán azok anyagai közül válogatva tud ajánlgatni nekünk cikkeket, videókat, oldalakat.
Rögtön az első ajánlat, amellyel szembe találtuk magunkat, a VilagHelyzete.com nevű oldal volt. Ennek érdekessége, hogy az ilyen tartalmak ellen minden valamirevaló közösségi szolgáltató küzd: ellehetetleníteni, törölni próbálja. A Hundubon viszont nemhogy ajánlja a rendszer, hanem az üzemeltetők még az “Ellenőrzött oldal” pecsétes jóváhagyásukat is adták a “www.VilagHelyzete.com, illetve az AlternativHirek.com HunDub-oldalára”. Hogy ez miért veszélyes, az gyorsan kiderül: az oldal tartalmaiban erőből mennek neki például a koronavírus-vakcináknak (terjesztvén a tudományos alapot nélkülöző, ezerszer megcáfolt hazugságokat), illetve “A Világtörténelem Legnagyobb Választási Csalásaként” emlegetik a novemberi amerikai elnökválasztást (melynek történéseit mostanra nagyjából az összes amerikai kormányzati hatóság átvizsgálta – és ezek a hatóságok a Trump-kormányzat alatt működnek).
Ezeket tehát a “Kis Testvér”, a Hundub nemhogy tiltja, még kifejezetten ajánlja is.
Majd posztolgatok, mert posztolni élvezet
A Hundub csapata úgy gondolja, hogy ha a tárgynyeremények már a kilencvenes évek Szerencsekerék című vetélkedőjében is működtek, akkor működni fognak itt is. Ami a Facebookon átverésként terjed, az itt a kőkemény valóság.
“Pontokkal jutalmazzuk az aktivitásod az oldalon, az összegyűjtött pontok alapján pedig minden hónapban sorsoláson vehetsz részt, ahol értékes nyereményeket nyerhetsz” – írják az oldal készítői, és rögtön mutatják a nyeremények listáját is.
Tekintsünk most el attól, hogy 2020 decemberében mennyire szerencsés külföldi, sőt világkörüli utazást sorsolni. Nézzük inkább a jó oldalát: a Hundubnál vannak annyira realisták, hogy belássák, a kutya nem posztolna semmit, ha nem adnának érte egy okostévét. De azért ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy így sem fognak túl sokan.
Most akkor mi ez az egész?
A szolgáltatás leírása a következőképpen szól. “A Hundub egy független, magyar alapítású közösségi hálózat. Ezt tükrözi az elnevezés is, hiszen a „hun” a magyarokra utal, míg a „dub” kettős jelentésű szó. Egyrészt egy ősi magyar szó, jelentése „méhkas”, amely a jól szervezett hálózatba tömörülő résztvevőket szimbolizálja, ugyanakkor a filmek világában a „hundub” magyar hangot is jelent”.
De mit jelent az interneten a Hundub? Egy ócska Facebook-koppintást, nehezen olvasható betűkkel, itt-ott homályos grafikai elemekkel, új ötletektől mentesen.
A Hundubtól független tény: a magyar kormánynak régóta elege van abból, hogy a Facebook bizonyítékokat vár el a nagy nyilvánosság előtt terjesztett állítások mögé – a bizonyítható állításokon túli híresztelések elérését pedig korlátozza. Másrészt éppen egy októberi, időközi választás esetében is láthattuk, hogy egyetlen, Borsod megyei kormánypárti jelölt esetében is 5 millió forint fölé csúszik a facebookos hirdetési számla – a kormányzat tehát éppen olyan szívesen él a facebookos hirdetési eszközökkel, ahogy az ellenzék is.
Az már a Hundubtól nem független, de szintén tény, hogy az oldalt vasárnap a kormányközeli Magyar Nemzet kizárólag fényezte, a cikk szerzőjének nem tűnt fel egyetlen probléma sem, még Pál Csaba ügyvezető azon mondatát sem firtatta, hogy a Hundubhoz “a régi iWiW szolgált iránymutatásként”, miközben aki nem vak, annak egészen egyértelmű, hogy a Hundub ugyanúgy néz ki, mint a Facebook. (A 24.hu-n szintén olyan cikk jelent meg, melyben szó nincs hibákról, ám fontos szem előtt tartani, hogy az egy fizetett és jelzett PR-anyag.)
Az viszont már csak Hadházy-féle science-fiction, hogy “a magyar kormány betiltja a Facebookot”, és készüljünk rá, hogy helyette majd a “mélymagyar pótfészbúkot szabad csak használni”.
Hogy a Hundub mögött milyen pénz és szándék van, az egyelőre nem egészen világos, a magyar jelleget mindenesetre nem erősíti, hogy az oldal mögött álló Hundub Kft. egyik tulajdonosa egy Belize-ben idén júliusban bejegyzett offshore cég, a Murmurati Limited. Az viszont a napnál is világosabb, hogy ez a pénz el van pazarolva. Ahogy az is, hogy amikor már nagyjából minden magyar internetező aktív Facebookon, egy “ugyanolyan, csak rosszabb” jellegű szolgáltatást nem lehet komolyan venni. Ami persze nem azt jelenti, hogy senki nem fogja használni.
Hiszen álmában még a villamos is csönget egy picit. Lehunyja Facebook-kék szemét. És ég.