Még a könyvnap előtt egy zoomos interjúra is gyúrok Kondás Vilmossal a Géniusz könyváruház tulajdonosával. Írtam, de nem jött össze, majd megcsinálom. Hogy mi lesz a téma – nos, egy biztos rákérdezek tulajdonképpen a mostani könyvünnep mennyiben más, mint a korábbiak. Sejtem, tudom érzékelem, de Tőle szeretném hallani. A szakma Géniuszától.
Különben utoljára 2017 nyarán dedikáltam. Majd éppen novemberben, amikor két a miskolci rendész rám támadt a nagy posta előtt megjelent Az egy malomban örülünk című művem. Az előszót Török Dezső az akkori megyei közgyűlés elnöke írta. Máig is köszönöm neki.
S mivel hirtelen egyik napról a másikra én lettem az első számú fekete fenekű közellenség, harmadnapra meg már a napilapból tudtam meg, hogy munkanélkülivé váltam, ennek a könyvnek a bemutatója elmaradt. Sőt arra se hagytak időt, hogy az íróasztalomat kirámoljam, már is levették a kiadó ügyfélszolgálati polcáról az összes könyvemet.
Sebaj, mára kezd, minden a helyére billeni. Olyan már sosem lesz, mint azelőtt. A fiókomban négy könyv vár nyomtatásra. Nyílván első helyen lesz a Börtönnaplóm – 45 perc a fogdában és megírtam – megesik, hogy még a rendőrség se képes megakadályozni az igazság kiderítését. Az ellenem valló két bérelt, felbujtott tanúk megbuktak. Magukat leplezték le a bíróságon. A harmadik egyszerűbb eset, ő következetesen mondta, de hiába, hogy itt semmilyen fegyverről nem volt szó. Róla annyit kell tudni, csőlátása van és orvosilag csökkentlátó. Esetében megvalósult a kényszervallatás. Az előszót ezekhez már magam írtam – ajánlom is az olvasmányt a benne szereplőknek. Akinek mindehhez még van, hozzáfűznivalója megtalál majd az Erzsébet téren.