Miért egyedi az 5781-es zsinagógai év? Azért, mert pontosan olyan volt, mint a polgári időszámítás szerinti 1831-es esztendő. Mindkettő a megpróbáltatások szomorú esztendeje. 1831-ben az ázsiai kolera szedte áldozatait és a pesti zsidó központként működő Orczy Háznak mindkét zsinagógáját be kellett zárni. A Tóra mégis azt tanítja nekünk, hogy a nehéz évekből lehet a legtöbbet tanulni. Mert minden nehézség egyben esély a kilábalásra. József személyiségének fejlődése is pontosan ezt mutatja a Bibliában.
A korábban csak saját magával foglalkozó, másokban saját csodálóit látó, vagy remélő fiatal a történet során két alkalommal is megjárta a mélységeket. Egyszer a gödör fenekén, ahová a testvérei lökték, majd Potifár börtöncellájának sötétjében. Joggal hihette, nincs kiút, hogy élete ott, a mélységekben véget ér, elpusztul a veremben, vagy a börtönben, ahol már bizonyára mindenki megfeledkezett róla. Aztán a mélységek után egyre magasabbra emelkedett. Képes volt felmérni valós helyzetét, saját felelősségét abban, ahová jutott és így jobb emberré vált. A kissé önző és elviselhetetlen fiatalból nagy vezető lett. Igazi, mert képessé vált mások álmaira is figyelni.
Különös értéke a héber Bibliának, hogy hőseit nem idealizálja, hanem az ember fejlődésének esélyét mutatja meg nekünk. Közösségi vezetőkként az őszi ünnepekre történő felkészüléskor őszintén kell visszatekintenünk arra az útra, amit az elmúlt esztendő során bejártunk. Az ítélet napja talán ezért, egyben az újjászületésé is.
Az 5781. zsinagógai esztendőnk is sok tépelődést, megértést és felelősségvállalást kívánt – vagy kívánt volna. Nehéz volt, mert végig kísérte az egészségügyi válság, az aggodalom a tartósan bezárt zsinagógákért, a hetekre bezárt iskolákért, a bentlakásos intézményeinkért és lakóiért, az elmúlt években remekül kiépített turisztikai tevékenységünk egyik napról a másikra történő megszűnéséért, s miatta az ellehetetlenülő pénzügyi helyzetért. A kialakult krízishelyzetben a gyengék belső árulásáért és a méltatlan külső támadásokért. A Mazsihisznek ebből a sötét veremből kellett feltápászkodnia, s újra kijönnie a fényre. Sok mindent végig kell gondolni, saját hibáinkat kijavítani és mindig a közösség álmait szolgálni. Erősek vagyunk. Sokat tettünk azért, hogy ebből a virtuális veremből kikerüljünk. A lehetetlen pandémiás környezetben eredményeink magukért beszélnek.
Rabbijaink vezetésével közös imáinkat amíg kellett, áttettük az online térbe. Köszönet érte a vallási vezetőknek! Folyamatosan működött a krízis-managementünk, s talán ennek is köszönhető, hogy sem intézményeinkben, sem közösségeinkben pandémiás góc nem alakult ki. Új szociális programokat indítottunk, melyben a második generáció tagjainak, illetve a covid–ban gazdaságilag sérült zsidó családoknak tudtunk segítséget nyújtani. Köszönet a Joint támogatásának, ami lehetővé tette, hogy korábbi szociális keretünket megtízszerezzük! Gondoskodtunk azokról a hittestvérekről, akik fizikai segítségre szorultak. Köszönet önkénteseinknek! Részt vettünk a nemzeti oltakozási programban. Több tízezer budapesti polgárt oltottunk be, zsidókat és nem zsidókat egyaránt. Köszönet a Szeretetkórház teljes állományának és itt is, az önkénteseknek! Emberfeletti munkát végeztek. Befejeztük a vidéki vallási turizmushoz kapcsolódó GINOP programunkat, építjük a kórházunkat, átadtuk a Rumbach utcai zsinagóga épületét. Köszönet a menedzsmentnek érte!
Mindeközben az online térben a Mazsihisz vezetése folyamatosan dolgozott. A működésünkhöz szükséges döntéseket meghoztunk. Elkészült a zárszámadás, az új költségvetés, nem engedtük, hogy megálljon az élet körülöttünk. Ellenálltunk a külső támadásoknak, nem dőltünk be az ijesztgetésnek. A Vezetőség tagjai erősek és bátrak voltak, köszönet érte!
Igen, az elmúlt zsinagógai évet a válság jellemezte. De minden válság egyben a változás reménye. Mindenesetre érdemes megvizsgálnunk saját felelősségünket mindabban, ami történt velünk. Fontos lenne mindannyiunknak levonni a tanulságokat, de nem a másik, hanem saját magunk hibáival foglalkozni, mindenkinek azt kelljen kijavítani. Láthatóan közösségünk tartalékai nagyok, nélkülük nem tudtuk volna az elmúlt esztendő akadályait leküzdeni.
Kedves Hittestvéreim! Amikor valamennyiüknek tiszta szívből lösonotajvo tikoszévut kívánok, idén ezt rendhagyó módon teszem. Olyan zsinagógai év áll ugyanis mögöttünk, melyben minden magyar család otthonába egy kicsit beköltözött a félelem. Csak remélni merem, hogy az 5782. esztendő a Teremtő segítségével könnyebb lesz. Fontosnak, szépnek és meghatónak tartom az Izraeli Főrabbinátus által a pandémia kitörésekor szerkesztett és Erecben ma már rendszeresen elhangzó ima magyar fordításának szövegét:
A szerző a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke