Tetszik tudni, aki élete jó és rossz részét , több mint fél évszázadot a média berkeiben húzott le, úgy reagál az ilyen hírekre mint az öreg csataló a kürtszóra. Nincs ebben semmi szenzációs, hiszen a harmincas években csak Miskolcon hol három hol négy napilap jelent meg rendszeresen. S ebből a szerkesztők, a nyomdászok és a rikkancsok is jól éltek. Nem volt terjesztés, nem vitték a lapokat házhoz mint manapság. A háború után meg maradt egy , egy megyei pártlap amely kihúzta a rendszerváltásig. Csoda, máig se akarom elhinni , a gazdátlan Déli Hírlap is csaknem 15 esztendővel élte túl a szocializmust. Keservesen. Ki ne tudna erről mesélni , ha nem jómagam.
Eljátszhatnám a tudatlant, hogy rákérdezek – hol lehet Észak-keleti Naplót venni. Ha megteszem , akkor meg azt mondhatják , bezzeg már savanyú a szőlő ezért kekeckedek. Mindannyian tudjuk ÉKN – ez azt jelentheti, cselesen összeadják a három érintett megyei napilap példányszámát. Furmányos, de jól kitalált. S nem is mostanában ötölték ki. Régi lemez, ugyanis a reklámügynökségek évtizedek óta egy számítógépes program segítségével osztják el a hirdetési költségeket. S itt a pontozásnál az elsődleges a példányszám nagysága. Mint kiadóigazgató ebben a versenyben sokszor voltam igazi ketrecharcos a külföldi kiadókkal szembe. Számos lapterjesztési értekezleten kértem a példányszámot, az eredetit az áfa befizetési számlával igazoljuk. Ennél hitelesebb dokumentum nincs és akkor az ügynökségek előtt mindannyian átláthatóak vagyunk. A versenytársak viszont ragaszkodtak a szép nevű MATESZ, terjesztést ellenőrző társasághoz, amelyet maguk tartottak fenn, maguknak. Tehát szabadon mehetett az umbulda magyar módra , nyugati szisztémával.
Most persze egy laikus felteheti a kérdést, mit kell rágódni a példányszám alakulásán. Hiszen az olvasási kedv nem csökken, ma már egyre többen nem az újsággal hanem a mobiltelefonnal vagy a számítógéppel mennek az árnyékszékre. Nincs nyomda, nincs terjesztés – csupa takarékoskodás – ám a nyomtatott sajtóban egy újságra egyre több teher jut. S ha nincs elegendő reklámbevétel, nem marad más mint a lapok árának a növelése, aminek következtében még többen állnak át az online böngészésre.
Mint mondtam, a szőlő akár savanyú akár nem sajnálom a kollégákat, a mostani lapkiadóban dolgozókat. Hiszen mindannyian látjuk az alagút végét, ahol a fény még csak nem is pislákol. Na, meg azt is tudjuk a lapok árai nyomottak, a hirdetőkkel fizettetik a nagyobb részt, tehát ha egyszer az állami források, ha csak azért meg muszáj reklámok forrásai elapadnak vakargathatjuk a fejünket., hogy miként tovább. Ahogy elnézem, mi obsitosok kiélveztük ennek a szakmának a szaftos csupa húsát. Lassan, de biztosan eljön az idő amikor a gyászhíreket csak a képernyőkről szedhetjük le és az ablakot ismét szarvasbőrrel vagy Vileda kendővel kell pucolnunk. Begyújtásra meg csak a festékes szórólapok maradnak.
Vezet a Blikk és az Észak-Keleti Napló az. A többi újságból ennél lényegesen kevesebb fogy.
Egy, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Méditanácsa által bemutatott vizsgálatban 66 magyar sajtóterméket mértek fel, és az eredmények alapján, a napilapok közül az Észak-Keleti Naplónak és a Blikknek átlagosan 50 ezer feletti a példányszáma. A többi, hasonló terjesztésű újságból viszont közel feleannyi vagy kevesebb fogy.
Ez az arány megtalálható az újságok weboldalainál is, napi látogatójuk azonban körülbelül tízszerese a példányszámnak – írta közleménylében az NMHH.
A Médiatanács szerint a hetilapok közül a Nők Lapjából több mint 170 ezret terjesztenek, ettől azonban elmarad a közel 109 ezres webes felhasználó. A hvg.hu-t közel 1,8 millióan látogatják méréseik alapján, míg fizikai formában 27 ezret vásárolnak belőle.
A közleményben azt ígérték, hogy a teljes tanulmány hamarosan olvasható lesz az NMHH honlapján.