Egy második nő szexuális zaklatás vádjával állt elő Simon Peresz néhai miniszterelnök és Izrael elnöke ellen, közölte a 12-es csatorna szombat este.
Az elnök egyik volt vezető titkára azt állította, hogy Peresz többször is zaklatta.
,,Szörnyű emlékeim vannak róla. A mai napig magammal hordozom őket. Magához szorított, és kezét az ingem alá csúsztatta”. Tiltakozása ellenére, ,,a falhoz nyomott. Ellöktem magamtól, és elmenekültem.”
Egy héttel ezelőtt Colette Avital, a Munkapárt volt képviselője, aki Peresszel dolgozott a külügyminisztériumban, hasonló állításokat tett a Haaretz-nek nyilatkozva. Az új vádakra válaszul Avital a 12-es csatornának megjegyzete, hogy ,,Elkeserítő, de úgy tűnik, volt néhány ilyen eset.”
Avital hozzátette, hogy bár a nehéz emlékek megmaradtak, ,,ez olyan időkben történt, amikor a férfiak azt gondolták, hogy ez megengedett. Nem mondom, hogy ez normális volt, de a dolgok így mentek.”
Avital emlékeztetett arra, hogy nem ez volt az egyetlen zaklatás, amelyet akkoriban átélt, és megjegyezte, hogy ,,nem ez volt az egyetlen ár, amelyet nekünk, nőknek kellett megfizetnünk”.
A Munkapárt képviselője elmondta, hogy bár az eredeti jelentés megjelenése óta megerősítést és támogatást kapott, eredetileg soha nem akarta felfedni a történetét. De amikor közvetlenül rákérdeztek, Avital azt mondta, hogy nem tagadhatta.
,,Úgy gondolom, hogy mint olyas valaki, aki éveken át küzdött a szexuális zaklatás ellen, rossz példát mutatnék a hazudozással. Ezért gondolom, hogy a mai fiatal nőknek tudniuk kell, hogy nem kell áldozatnak lenniük, és magukkal cipelniük ezeket ennyi éven át”.
A Haaretz újságírója, Gideon Lévi a Peresz elleni vádakról szombat este a 13-as csatornának azt nyilatkozta, hogy ,,voltak olyan nők, akiket ismerek, akik nem voltak hajlandóak egyedül maradni vele a szobában”.
A haaretzes Gidi Weitznek adott interjújában a 81 éves Avital, aki hosszú kormányzati karrierje során nagykövetként és a Munkapárt képviselőjeként is szolgált, azt állította, hogy Peresz két alkalommal próbált nem kívánt szexuális kapcsolatot kezdeményezni vele.
Menachem Begin újraválasztása után Avitalt 1982-ben Párizsba küldték. Abban az időben Párizs volt a palesztin terrorszervezetek izraeliek elleni merényleteinek egyik helyszíne. Utazása előestéjén Avital kérte, hogy tartsanak lőgyakorlatot egy lőtéren, hogy revolvert adhassanak ki neki: „A biztonsági tiszt azt mondta, hogy erre nincs esély, a nők hisztérikusak, és aggodalmat keltene, hogy a fegyvert saját gyermekeik ellen fordítják. Amikor önvédelmi oktatást, vagy könnygázt kértem, azt a választ kaptam: ‘Vidd magaddal a zsoltárok könyvét és az utazó imáját’”.
Az izraeli politikus, aki ebben az időszakban a legszorosabb kapcsolatban volt a legmagasabb francia politikai szinteken, Peresz ellenzéki vezető volt, aki időnként Párizsba látogatott.
Avital felidézte, hogy a nyolcvanas évek elején reggeli meghívót kapott Peresz párizsi szállodájába, amikor az akkori ellenzéki vezető az izraeli diplomáciai misszió részeként a városba látogatott. Amikor Avital megérkezett, közölték vele, hogy ,,biztonsági okokból” a találkozóra a Peresz szobájában kerül sor. A szobába belépve Peresz ,,pizsamában” várta.
Az ágy felé lökte, mire ő ellenállt, és zaklatottan távozott. „Beletelt pár másodpercbe” – emlékezett vissza. Ezt követően azt mondta Peresz tanácsadójának, Joszi Beilinnek, hogy amikor a főnöke legközelebb Párizsba érkezik, „nem maradok egyedül vele”.
Avital szerint Beilin nem volt megdöbbenve, amikor ezt közölte vele.
„Póker arcot vágott. Megértette”.
1984-ben, három Párizsban töltött év után, Avital visszatért Izraelbe, miután Peresz és a Likud vezetője, Jichák Samir megállapodást kötött egy rotációs egységkormány létrehozásáról. Pozícióra jelentkezett az új kormányban, de azt mondták neki, hogy neme gátat szab az előrejutásának.
Avital meghívást kapott, hogy találkozzon magával a miniszterelnökkel. „Tudom, hogy Samir külügyminiszter semlegesített, a hozzám fűződő kapcsolatod miatt, és jelentéktelen munkát adott neked [a minisztériumban]” – mondta Peresz. ,,Segíthetek?”
Avital csalódottan közölte, hogy a médiatanácsadója vagy a kormány sajtóirodájának igazgatója akart lenni, de mindkét állást betöltötték.
Peresz azt mondta neki, hogy a neme az akadály.
„Azt mondta: ‘Nem adhatom neked ezeket a munkákat, mert nő vagy, és csinos vagy, és az emberek pletykálni fognak rólunk.’ Azt válaszoltam, hogy nem értem. [Jichák] Rabin [védelmi miniszter] egy nőt nevezett ki erre a feladatra, akárcsak a Nemzeti Vallási Párt vezetője, Joszef Burg. Mitől kell félni? ‘Az emberek pletykálni fognak rólunk’ – ismételte meg Peresz.”
Miután Peresz elutasította a kiemelt pozícióra irányuló kérelmét, az új miniszterelnök ,,az ajtóhoz nyomott, és megpróbált megcsókolni” – emlékezett vissza. Avital eltolta magától, és elhagyta a szobát, „a lábaim remegtek, amikor távoztam, visszataszító volt.”
Arra a kérdésre, hogy miért volt kész arra, hogy Peresszel dolgozzon, amikor miniszterelnök lett, Avital azt mondta: „Nem gondoltam volna, hogy újra megpróbálja. Akkoriban csodáltam őt, gondolkodása, tehetsége és kreativitása miatt. Számomra ő volt a nyitott és komoly izraeli államférfi mintája.”
Azt is megjegyezte, hogy szorosan együttműködött Peresszel, mielőtt miniszterelnök lett, és ,,nem próbálkozott a Párizsban történtek után. Nem gondoltam, hogy újból megtörténik.”
Avital azért nem beszélt erről senkinek, „mert kinevettek volna…. ezek voltak a normák akkoriban.”
Az interjúban Avital felidézte a felettesei által elkövetett egyéb állítólagos szexuális zaklatási eseteket is, miközben a Külügyminisztériumban dolgozott, és cáfolta a régóta terjedő pletykákat, miszerint közte és Peresz között romantikus viszony volt.
„A legjobban az zavart, hogy – ne adj isten – azt hiszik, hogy a lekötelezettje vagyok, hogy ő az én pártfogóm, és hogy miatta lépek előre az életben” – mondta.
Az abszurd helyzet egyik csúcspontja azután történt, hogy Avital visszatért New Yorkból jeruzsálemi otthonába.
„Megcsörrent a telefon. Ron Ben-Jisáj újságíró volt. Azt kérdezi tőlem: ‘Beszélhetek Simonnal? Mi az, hogy nem költözött hozzád?’” – idézte fel Avital az esetet.
,,Beszéltél valaha Peresszel ezekről a pletykákról?” – kérdezte Weitz az interjúban.
,,Természetesen. Miután már egy ideje tartott, és egyre bosszantóbb lett, mondtam neki, hogy látni akarom. Amikor megérkeztem hozzá, a lánya, Ziki fogadott, és viccesen azt mondta: ‘Nos, te vagy a mostohaanyám?’ Bementem és azt mondtam: „Peresz úr, pletykálnak rólunk, tisztában van ezzel? ’Ő így válaszolt: ‘Igen, zavar téged?’”
„Mondtam neki, hogy igen, zavar. Megkérdezte, miért, én pedig azt válaszoltam: Először is, mert nem igaz, másodszor pedig, mert emiatt nem vagyok elérhető más számára. Megkérdezte, mit akarok tőle. Azt mondtam: ‘Az emberek azt mondják, hogy maga elköltözött otthonról, és velem él. Ezt nem tudom megcáfolni, de maga igen. Mutatkozzon a feleségével, menjen el vele moziba, színházba. ‘Jól van’ – mondta -, ‘majd intézkedem’. A beszélgetés után, amikor meglátott különböző helyeken, nem köszönt. Teljesen figyelmen kívül hagyott engem. Amikor egy küldöttség érkezett Franciaországból, és mindannyian sorban álltunk [üdvözölni őket], kezet fogott mindenkivel, és engem kihagyott”.
,,És a pletykák a mai napig tartanak?”
,,Abszolút. A mai napig az emberek azt mondják nekem: ‘Végül is Peresszel voltál.’”
Peresz, aki később Izrael elnökeként szolgált, 2016-ban halt meg, 93 éves korában.