Idáig már legalább hatszázezer ukrajnai menekültet fogadott be Magyarország. Minden televíziós híradóban helye volt a megsegítésükre szervezett akcióknak. Megesett, hogy egy teljesen ismeretlen szervezet egy teherautónyi ásványvizet fuvarozott Munkácsra és erről napokig zengtek az ódák. Miközben azoknak, akik napi 24 órában szervezték, intézték a szerencsétlenek fogadását, egyengették sorsuk alakulását, idejük sem maradt jó tetteik adminisztrálására.
Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét barátai, munkatársai vonták kérdőre, miért nem tárja a nyilvánosság elé, hogy a legnagyobb hazai zsidó szervezet is kiveszi a részét ebből a soha nem látott embermentő projektből. Tegyük hozzá felekezeti hová tartozás nélkül segítettek a rászorulókon és a magukat zsidónak valló menekülteknél sem kérték származásuk halaikus (vallási) igazolását. A Tóra törvényei szerint mi, akik több ezer éves történelmünk során megtapasztaltuk a hányattatást, kötelességünknek tartjuk az önzetlen segítségnyújtást, bárkiről is legyen szó – mondotta a Mazsihisz elnöke. A piár, az önajnározás meg várathat magára.
- A Mazsihisz krízismenedzsmentje sokféle váratlan helyzet kezelésére készült az utóbbi években. A vészforgatókönyvekben a robbantásos merényletektől, intézményi tűzesetekig számos lehetséges konfliktusra kidolgoztuk a teendőinket. Csupán a koronavírus járványra és erre a háborús, embermentő, humanitárius helyzet kezelésére nem volt tervünk. Egy péntek hajnali órákban értesültem a háború kitöréséről és innentől kezdve már tudatosult mindannyiunkban, hogy mire számíthatunk, és tudtuk, valamit tennünk kell a határon túli embertársainkért – hangsúlyozta a Mazsihisz elnöke.
- Rekordgyorsasággal alakult meg öt zsidó szervezet Koalíciója a Joint, a Szohnut a BZSH, a Bálint ház és a Mazsihisz között. teljes A teljesebb koordináció érdekében a Mazsihisz a Katolikus Karitasszal is felvette a kapcsolatot. Nem volt könnyű az egyeztetés, megesett, nem egyszer, hogy csak a vezetők lélekjelenléte és a közös jó szándék akarata mentette meg a Koalíció működőképességét. A kezdeti buzgalomban történt, hogy az elmaradt koordinálás miatt egy csoportért két buszt akartunk indítani a határra. Ez volt az a pont, amikor megszületett az egyetértés az akció transzparenciájának a megteremtésére. A menekültek ugyanis kétségbeesésükben egyszerre több helyre is telefonáltak, több szervezettől is támogatást kértek.
- Hogy mit tett a Koalíció a legnagyobb menekülthullám idejében azt most itt aligha lehet felsorolni.
- Elsődleges szempont volt szállást és étkeztetést biztosítani mindenkinek. Volt olyan időszak, amikor egyidőben ezerkétszáz menekültről kellett gondoskodnunk. Most kevesebb mint kétszáz szállodai férőhellyel dolgozunk. A kóser étkeztetés igényeire is kellett reagálnunk, meg kellett szervezni a Pészach, a zsidó húsvét méltó megünneplését, a krónikus betegek kórházi ellátását. A többség egy váltó ruházattal érkezett, így még a gyógyszereik kiváltásáról vagy az inzulinról és a dializiskezelésről is a Mazsihisz Szeretetkórházának kellett gondoskodni.
- Csupán érdekességként mesélte el az elnök – az egyik szállodában kétszáz menekült egyszerre kapott enyhe lefolyású gyomorrontást, ennek az összes következményeivel. Fontos volt, hogy ismerjük saját határainkat, s belássuk, egy ilyen probléma megoldását csak állami segítséggel lehet megoldani. A dolog szerencsésen megoldódott, így tovább tudtunk koncentrálni a határra érkezők menekítésére.
- Mindannyiunkban – bármenyire is kínos – felmerül a kérdés, mennyire tudjuk ezt a folyamatot anyagilag finanszírozni. Nos, a nagy nemzetközi zsidó szervezetek, különösen a Joint és a Szochnut jelentős összeggel szállt be az embermentésbe. A Mazsihisz is lehetőségei határán mozogva állja a költségeket. Állami támogatáshoz eddig még nem jutottunk. S, ha már pénzről beszélünk, ne szerénykedjünk, a Joint dollár százezreit utólagos elszámolásra kaptuk. Számunkra ez a fajta bizalom jóleső, s megnyugtató. Dicséret illeti az önkénteseinket és a mentésben aktív szerepet vállaló miskolci, nyíregyházi valamint debreceni hitközséget. Ők a menekülthullám csúcsán, a helyszínen tevékenykedtek. Ne feledjük ki Magdát, aki az ügyeleti segélykérő számot napi 24 órában kezeli élőben úgy, hogy a csak ukránul vagy oroszul beszélők hívásait is fogadhassuk.
- Ne tagadjuk, a vidéki zsidó közösségekben élt a remény, hogy a menekült testvéreink náluk telepednek le. Hiú ábrándnak bizonyult, a többségük már is tovább utazott Német és Olaszországba. Ki tudja miért, számukra Magyarország nem elég csábító. Noha a kárpátaljai zsidósággal már évtizedek óta szoros a kapcsolata a Mazsihisznek, az ottani vallásos zsidók többsége is tovább utazott. A harkovi és a kievi vagy a nagyszámú lembergi és odesszai zsidó közösségekkel korábban nem volt élő kapcsolatunk. Így szinte rekordgyorsasággal készítettünk nekik egy ukrán orosz tájékoztató füzetecskét, ha segítségre szorulnának ránk számíthatnak.
- Sokakat érdekel milyen a menekült zsidóság szociológiai összetétele. Különösen azért mert ez a karitász projekt nem egy kampány ez sajnos bármennyire is szomorú egy hossztávú folyamat része. Nos, mi legyen azzal a nagymamával, aki két unokájával gyalogolt hozzánk. Lánya otthon maradt házat őrizni a veje pedig katonaként harcol. Milyen jövőképet láttathatunk a magára maradt nagyinak és a kis unokáinak. Ők ugyanis aligha követik a fiatalabbakat, a nem csonka családokat, akik már el is utaztak nyugatra.
- Dicséret illeti a Mazsihisz alelnökét, aki röpke idő alatt megszerkesztette, megtervezte, kiviteleztette a világhálón történő mikroadakozás lehetőségét. Hét milliót kalapoztunk össze a menekülteknek mindössze két hét alatt.
- Sok vagy kevés. Ezzel kapcsolatban elnök úr egy neves rabbi tanácsát ajánlja a figyelmünkbe. A rebbét megkérdezték mennyit illik adnunk a testvéreink megsegítésére. A válasza időtálló – mindenki tehetsége szerint adományozzon, a gazdag Kohn többet a szegény Weisz kevesebbet. De mindenki annyit, hogy az már neki is egy kicsit fájjon…