Óktóber 4-én este 18 órakor jön be, és másnap (szerdán) este 18 óra 56 perckor megy ki Jom Kipur ünnepe, a bűnbocsánat, az engesztelés napja, amikor a vallásos zsidóság egész napos böjtöt tart. Könnyű böjtöt hittestvéreinknek, legyenek bepecsételve az Élet Könyvébe!
A világ ijesztő, jól ismert működésével annyit tudunk kezdeni, hogy nem adjuk meg neki magunkat. Ha a hatalmi téboly, a másik legyőzésének, uralásának igénye betölti is a bolygót, mi nem engedünk ennek a kísértésnek és nem vesszük át személyes kapcsolatainkban ezeket a mintákat. Megtanulunk nem versenyfutásként tekinteni az életre, amelynek csak egy győztese lehet, a többinek el kell buknia.
Megtanuljuk megosztani a világot másokkal.
A mostani Engesztelés Napján a fázás, a szegénység, a félelem, a biztonságunk elveszítése, sokaknak az éhség, sokaknak a menekülés, az életveszély jelenti újra a mindennapokat. Olyan közel vagyunk a nukleáris háború valóságához, mint évtizedek óta nem. Fiatalok százezreit itthon, tízmillióit világszerte a jövőtlenség perspektívái várják, amikor belépnek az életbe, egy élhetetlen bolygó lakóivá válhatnak. Mind érezzük ezt az apátiát és a bizonytalanságot.
A világ ma újra, mint annyiszor, sötét és bizonytalan hely.
És éppen ezért annyira fontos megtérünk és újjászületnünk jom kipurkor idén is. A remény újra visszahúzódik most a személyes világába, a közösségekbe, ha lesz erőnk ahhoz, hogy ne legyünk erőszakosak egy erőszakba feledkezett bolygón, ahol harcolunk egymás és közös élőhelyünk, önmagunk ellen. A nukleáris háború annak ellenére lehetséges, hogy nem nyerheti meg senki, győznünk kell, ha belepusztulunk is.
A Jom Kipur mindennek az ellentéte.
A visszavonulásról szól önmagunkba, a békébe és a csendbe. A könnyű szívű lemondásról, amely nem akar semmit birtokolni. Lemondás az anyagi világról, a szépítkezésről, az evésről és ivásról, a környezetünk elfogyasztásáról, bekebelezéséről. Visszatérés a magasabb, jórészt befelé irányuló figyelemhez, a tényleges élethez, amely nem pusztítja el önmagát. A világ azért olyan, amilyen körülöttünk, mert bennünk is olyan, amilyen. Fortyogó, indulatteli, bosszúvággyal, hatalomvággyal, bizonyítási vággyal terhelt, frusztrált és erőszakos. Azt látjuk néha – nem mindenki és nem mindig – körülöttünk, ami bennünk zajlik. Mindegyik erőszakos kis és nagy diktátor méltán mondhatja, mint József Attila, köztetek lettem én bolond.
A politikusokat szidni a facebookon önfelmentés.
A világért aggódni hangosan a saját felelősségünk elkenése. Akinek hangosan megvan a véleménye mások agressziójáról és igyekszik minél harciasabb tónusban, minél jobban megmondva kiadni magából, de soha nem kérdezi meg, benne vajon, a maga hétköznapi ügyeinek vitelekor, a szomszéddal, a riválisnak érzékelt munkahelyi ismerőssel, a gyerekével, a szülőjével szemben nincsenek ugyanolyan agresszív vágyak, hogy mennyire vezérli a szeretet, önmaga és a világ elfogadása, amikor hozzájuk szól, az, ha az erkölcsről kiabál, csak a hangzavart növeli.
Az Engesztelés Napja az elcsendesedés és az odafordulás ideje.
A komoly, de felszabadult önvizsgálaté, mert az időnk fordulópontjain nem csak arra jövünk rá, mennyi órát pazaroltunk már el mindarra, ami mindegy (hogy ki lesz miniszterelnök, cégvezető, főrabbi, megyei párttitkárhelyettes, ki milyen autóból száll ki, hány embernek parancsol, hányan ismerik el és félnek tőle. Ha ezektől a kábítószerektől meg tudunk szabadulni, az is megmutatkozik, mennyi óránk lehet még arra, hogy jól érezzük itt magunkat. A birtoklástól megszabadult élet mintája az Engesztelés Napja, azt segít megtalálni, megtapasztalni. Rászoktatja azokat, akik jól csinálják, a békére, önmagukkal és a világgal, amiért a kádis végén, a kohanita áldás és a Főima végén is könyörgünk Istennek. A Tóra Tudósai, ahogy a midrás tartja, békét hoznak a földre.
A hagyomány követése béke.
És teremtsen békét számunkra az, aki a magasságokban békét teremt és teremtsen békét egész Izráel népe és az összes nép számára, legyen így 5783-ban.