Ha tudni szeretnék idén májusban volt 10 esztendeje, hogy a Déli hírlap megszünt. Mivel alapító tagként , 1969-ben gyakornokként ez volt az első munkahelyem talán mindenkinél jobban fájlalom, hogy nekem a lap bezárását is végig kellett asszisztálnom. Hogy volt, miként történt mi mást tehettem volna mint főszerkesztő , ügyvezető a fájdalmas búcsúzás elkerülésére máig sem tudnám megmondani. Mentegethettem magamat, hogy a nálunk sokkal tőkerősebb nagy lapok is hasonló sorsra jutottak – például a Népszabadság és hadd ne soroljam fel a többi jó nevű országos napilapot. Egy biztos, amikor átvettem a kormányrudat a rákövetkezető másfélévtized során folyamatosan aggódtam – ki tudjuk e fizetni a nyomdaszámlát, a szerkesztőség lakbérét és idejében megkapja e mindenki a fizetését. Megesett, hogy a főkönyvelő és jómagam késve vettük fel a pénzünket mert úgy gondoltuk a kollégáké legyen az elsőbbség. Vezetésem alatt senkit nem tettemm lapátra, nem rúgtam ki – ma már ezen azért elgondolkodnék. Sokan azokat éveket úgy értékelték, hogy számukra meghosszabbodott a szocializmus hamiskás létbiztonsága, elhitték, sosem halunk meg. Nem értékelték, hogy amikortól nekem kellett a sorsdöntő lépéseket meg tennem már egy több mint 30 millió forintos adósság nyomasztotta a vállalkozást.
Mindez arról jutott eszembe, hogy többen jelezték – a zsarnain bekötve árulják a Déli Hrlap régi példányszámait. Mivel maga kötettem be és ezekből jutott a kiadónak, a könyvtárnak és a múzeumnak – meglepödtem.Vajon honnan kitől kerültek elő ezek a példányok, s miért csak kétezer forintért árulják darabonként., Egy biztos törvényesen, legálisan senkinek nem lehetnek ilyen bekötött újságjai. A magamét is a múzeumnak adtam át. Egyébként ha valaki ott a piacon megveszi ezeket, magam is örülök neki. Hiszen aki pénzt ad ezekért, övé lesz a város a régió leghitelesebb történelmi krónikája. A Déli Hírlap ugyanis mindig minden kilométerkőnél ott volt. Szartunk a politikára, megtettük amit elvártak ám igazából az Olvasókért robotoltunk . Non stop. Szerettünk bennfentesnek tetszeni, mindenről tudni , mindenről beszámolni a gyarló emberi kíváncsiság ígénye szerint dolgozni.
A piaci képeket Kerényi László készítette. Ő maga is nálunk dolgozott, itt vált ismertté.