EMLÉKEZZÜNK, MERT EMLÉKEZNI KÖTELESSÉGÜNK!
„Sínek, kapu…, majd újra sínek.
Észrevétlenül kiestek
a ruhákból a testek.
Feloldódtak a színek.
Vér, halál…, majd újra vér.
Még mindig itt lengenek
a meddő gázban a szellemek:
füstjük poklon túlra ér.
Gyerekek, sírás…, majd újra gyerekek.
A roppant fájdalom:
testekből gyúrt sárhalom.
Fogócskázni vágyó tetemek.
Félelem, arcok…, majd újra félelem.
A testetlen holtak
még mindig vagonokat tolnak
földre rogyott vérző térdeken.
Sötét, köd…, majd újra sötét.
Holttestek magas halmokba szórva;
bennük halál kúszik épp csak araszolva,
majd megbújik az éjszaka mögé.
Csend, lövés…, majd újra csend.
Lelkekbe roskadt álmok
előtt áttetszően állok:
egészen más itt: idebenn.”
Ma 78 éve szabadult fel Auschwitz…
1941 és 1945 között a magyar zsidóság közel kétharmadát elpusztították. … Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata MAGYAR volt.
Emléküket nem feledhetjül el SOHA!
