Számomra a város legmisztikusabb része mindig is a Fazekas és a Dózsa György utca sarkán álló épületsor. Kevesen tudják, hogy az ötvenes évek derekáig a mostani nemzeti levéltári részben székelt a nem éppen jó hírű Begyűjtési Hivatal. Drága édesapám sokáig dolgozott ott sofőrként, így gyerekként gyakran bejárhattam a nekem fenséges palotáknak tetsző ház minden zegétzugát, a mára már szinte egybefüggő bíróságot. Együtt mentünk oda kikölcsönözni a sakktáblát és a gramofont majd a lemezeket cserélni. Megnéztem, máig is megvan az udvari garázssor, ahol apám tárolta a hivatali Pobedát.
S mivel az elmúlt évek során egyre többet sürgök az ottani „szentháromsági” körben – a megnyújtott emeleti szinttel rendelkező az olyan fensőbbséget sugárzó bíróságon, a szocreál stílusú ügyészségen és sosem kerülhetem meg a régi vidéki polgári házakra emlékeztető ügyvédi irodákat egyre másra jutnak eszembe mikor mennyiszer volt már erre dolgom. Nézzék el, hogy a mindezekkel szervesen összetartozó börtönt kihagyom a felsorolásból.
Szinte önkéntelenül idézőknek fel az ottani emlékek. Amikor tinédzserként lelepleztem a szomszédunkat, hogy tőlünk lopja az áramot. Egy félévbe tellett, hogy a szerencsétlen idős nő havi húsz forintjával törlessze az okozott kárt. Majd volt egy vicces esetem is, amikor a tapolcai felső szomszédunk illegálisan vezette át a vizet. Tagadásra nem sok oka lehetett, de az ítélet meghozatala után mindannyiinkat megnevetetett, amikor kifakadt: miként lehet ő alperes, amikor a háza felettünk a Fenyő utcában van.
Majd később bűnügyi tudósítóként heti rendszerességgel jártam be a bírósági kezelőirodára. A nyolcvanas években megadatott az a lehetőség, hogy mazsolázhattunk a periratok között. A bírósági titkárok bármikor szívesen ajánlhattak témát így esett meg, egyszer csak jégre vittek. Egy olyan kínos kényes ügyet nyomtak a kezembe, amelynek az elítéltje az akkori fontos ember rokona volt. Esküszöm nem tudtam, nem sejtettem, távol állt tőlem az ilyen fajta bátorság. Meg is lepődtem, a cikk megjelenése után szokatlanul sokan gratuláltak a merészségemhez. Noha csupán lépre vittek, legfeljebb vakmerő lehettem. A lényeg meg volt böjtje, hiszen a hatalom mindig megbocsájt, de nem felejt.
Miután mindig jóval idő előtt csekkolok be a tárgyalásokra, jut idő a hosszú félhomályos padokkal teli folyosókon való bámészkodásra. Eszembe jutnak, annak idején még a matinéjegyeknél is olcsóbban lehetett a nyilvános pereket meghallgatni. Telente sok idős ember kedvenc szórakozása volt a kifüggesztett tárgyalásokon való ücsörgés. Ott melegedtek vagy nyáron hűsöltek. Manapság ritka a zsúfoltság viszont egyre másra látni megbilincselt kezű, rabláncon tipegő totyogó vádlottakat. Miközben a népes családjuk tagjai bekiabálásokkal hergelik a börtönőröket Hétfőn is három jól megtermett őr illegális fotózáson kapta rajta az egyik hozzátartozót, kitöröltették a paparazzo fotóját.
Valamikor már volt szerencsém a megapalota legrejtélyesebb szobáit is megnézni. A bűnjelraktárt és azon a kis rejtekajtón is átcsúszhattam, amely a Fazeka és a Dózsa György utcai épületet összeköti. Biztonsági okokból nem mindeknkei lehet kulcsa ehhez az északkeleti átjáróhoz. Kísérőmnek hivatalból volt.
Észrevették e már, hogy a tárgyalótermek ablakainak a zöme nem az utcára néz. Még feltűnőbb a folyósok által határolt belső udvar, amely most dzsungelre hajazik. A beárnyékolt belső udvaron néhány műanyag szék és asztal, arra utal akár élet is lehet ott. Miközben ezen tűnődtem egy bennfentes elárulta. Van valaki – mindig is volt, aki nemcsak a bíróságon dolgozik, hanem ott is lakik. Hogy mennyire lehet kellemes az élete, aki ebben a monstrumban tölti élete javát, nem tudhatom. Nem is irigylem. Állítólag szabadsága idején a helyettesítő gondnoknak is van egy vendégszobája. Az állandó lakó viszont nonstop még hétvégekre sem hagyhatja magára a riasztókkal teli épületet. Ő az, aki ha megszólal, a csengő éjnek idején pizsamában egyedül járja körbe a többszintes házat.
A belső udvart négy magas emeleti szint árnyékolja be. Délidőben akár napfény is érheti ezt a kertet. Mégis nehezen hiszem, van, e valakinek hangulata ebben a komor környezetben ejtőzni…