Beszélgetés Platthy Iván nyugalmazott egyházügyi címzetes államtitkárral a közoktatás és az egyházak finanszírozásának aktuális kérdéseiről
Platthy Iván neve nem csak a közelmúlt politikai és egyházi eseményeit ismerők körében cseng ismerősen, hiszen a rendszerváltozás időszakában, az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélküli felszámolását követően egyházi főosztályvezető volt, majd államtitkárként munkálkodott az állam és az egyházak közötti kapcsolatrendszer új alapokra helyezésén. Később, 1992-től megkezdte, majd éveken keresztül folytatta az egyes felekezetek 1948-ban államosított házas ingatlanai visszaadásának – számos közéleti és társadalmi konfliktussal terhelt – munkálatait.
MKSZ: A magyar történelem iránt érdeklődők tudják, hogy az Ön személyében több mint hét évszázados hagyománnyal rendelkező felvidéki nemesi család egyik tagja került meghatározó szerepbe. Hogyan alakult életútja az 1989-es rendszerváltozásig? Minek köszönhető, hogy erre a feladatra alkalmasnak találták?
PI: Pedagógusszülők ötödik gyerekeként 84 évvel ezelőtt születtem Budapesten. Az Ungvárról 1944-ben menekült család az életét a Baranya megyei Németbolyban kezdte újra. Általános iskolai tanulmányaimat több baranyai faluban végeztem, a gimnáziumi érettségit Pécsett tettem le. A Főiskolai diploma megszerzése után, volt évfolyamtársammal, feleségemmel együtt 61 évvel ezelőtt kezdtük meg a pedagógusi pályánkat a Pest Megyei Táborfalvi Általános Iskolában. Majd felkérésre 1968-tól 1974-ig a Dabasi Járási Hivatal Művelődési Osztályán dolgoztam.1974-1978 között a Kulturális Minisztérium Tanácsi Főosztályán főelőadóként, majd 1978 és 1982 között a Minisztertanács Tanácsi Hivatala Ágazati Főosztályán osztályvezetőként dolgoztam. Pozsgay Imre miniszter úr felkérésére a Művelődési Minisztérium Tanácsi Főosztályát hoztam létre és vezettem 1989 júliusáig. Ekkor kért fel Glatz Ferenc miniszter úr az állam és az egyházak közötti mellérendelt viszonyra épülő feladatokat ellátó, kis létszámú szervezet kialakítására az egyházakkal közösen. Így jött létre az Egyházi Főosztály, ahol az egyházak által delegált személyekkel közösen alakítottuk ki az egyházak társadalomban való újraindulásához szükséges jogi rendszert, és annak gyakorlati megvalósítását.
Azt nem tudom, miért engem kértek fel, de úgy gondolom, hogy talán azért, mert az államigazgatás minden szintjét jól ismerő és kapcsolatokkal rendelkező, s főként egyházi kötődéssel is rendelkező emberként ismertek.
MKSZ: Az MDF–Kisgazda-kormányokban a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Egyházi Főosztály vezetőjeként továbbra is tevékeny részt vállalt az állam egyházakkal összefüggő döntéseinek előkészítésében és végrehajtásában. Melyek voltak ennek az időszaknak az emlékezetes állomásai, döntései?
PI: Még az előző Kormány, illetve Országgyűlés által hozott jogszabályok végrehajtása, az egyházi, oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális stb. intézmények újraindulásának, valamint a hitéleti tevékenységük finanszírozásának jogi és gyakorlati kérdéseinek rendezése volt a legfontosabb. Lássuk, melyek voltak ezek! Az egyházak és a hívők teljes szabadságát garantáló 1990. január 24-én megalkotott IV. számú „ A lelkiismeret és vallásszabadságról, valamint ez egyházakról” szóló alkotmányerejű törvény végrehajtásából adódó feladatok. Ezzel szinkronban az Oktatásról szóló 1985. évi I. számú törvény módosítása a szabad iskolaválasztás és a szektorsemleges finanszírozás bevezetése biztosította egyebek között az egyházak oktatásban való részvételét is. Az Apostoli Szentszékkel kötött 1990. február 9-én Budapesten aláírt diplomáciai kapcsolatok újraindulásával való részvétel. Egyes egyházi kézben lévő oktatási intézmények újraindulásának elősegítése, így például a Fasori Evangélikus Gimnázium, Nagykőrösi Református Tanítóképző, Hajdúdorogi Görögkatolikus Általános Iskola, Pécsi Püspöki Énekiskola, Baár-Madas Református Gimnázium, Lauder világi zsidó iskola stb. Mindezt a helyi Tanácsokkal együttműködésben hoztuk létre.
A rendszerváltást követően a művelődési és közoktatási miniszter 20/1990. számú rendelete alapján, heti két órában a vallásoktatás fakultatív tantárgyként került bevezetésre, amely finanszírozását, ahogy a többi tantárgy oktatásának a feltételeit is, az állam vállalta, a világi hitoktatók képzésében is közreműködve a Hittudományi Főiskolákkal. Megjegyzendő, hogy a vallásoktatásban való résztvevő tanuló csoportok száma akkor közel 40 000 volt a nem egyházi iskolákban.
1991. július 22-én az Országgyűlés által alkotott „Volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezéséről” szóló törvény megalkotása és végrehajtásának megkezdése, amely érdekében az Egyházi Tulajdonrendezési Főosztály létrehozása az érintett egyházak képviselőinek bevonásával. Az érintett egyházak részleges kártalanítását jelentő, 1948-ban államosított házas ingatlanjainak tulajdonrendezése 2011-ben fejeződött csak be.
A kiemelt egyházi ingatlanok felújításának támogatása, mint például a Szent István Bazilikaé, a Pannonhalmi Bencés Főapátság teljes rekonstrukciója, a Dohány utcai Zsinagóga újjáépítése, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Kollégium építése, a Debreceni Nagytemplom felújítása.
II. János Pál pápa 1991. augusztusi többnapos magyarországi látogatásának előkészítésében és lebonyolításában való részvétel előtt a pápa által meglátogatott az egyes helyszíneken lévő intézmények felújításának biztosítása kiemelt feladat volt.
Az egyházakkal közösen a Megyei Közgyűlések vezetőinek segítségével, Megyei Együttgondolkodási Fórumokat szerveztünk a települések polgármesterei és a településen működő egyházak képviselőinek részvételével, az egyes településeken élők közösen kialakított szolgálatának elősegítése, az ehhez szükséges jogszabályok előkészítése, ismertetése és azok végrehajtása érdekében. Így például oktatás, nevelés, szociális és karitatív gondoskodás, kulturális hagyományok ápolása, szabadidő hasznos eltöltése stb.
1993-ban az Országgyűlés Emberi Jogi, Kissebségi és Vallásügyi Bizottsága felkérésére a KSH, az Oktatáskutató Intézet és a Sonda Ipsos közreműködésével széleskörű szociológiai kutatást végeztünk „Felekezeti Megoszlás Magyarországon” címmel. Ez nagyban elősegítette, hogy 40 év után a megkérdezettek mely területeken találják fontosnak az egyházak társadalomban való szerepvállalását, közfeladatokban való részvételét. A Zárótanulmányt megkapták az kormány tagjai, az országgyűlési képviselők és az egyházak, valamint a sajtó képviselői is. Ez nagyban elősegítette később az egyházakat is érintő jogszabályok közös kialakítását.
MKSZ: A Horn-kormány hivatali idejében, 1995-től egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkár kinevezést kapott. Ebben az időben is megmaradt a befolyása az egyházügyek alakítására? Részt vett az 1997-es, a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodás létrejöttében?
PI: A miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök 1995. július 1-jei hatállyal – az állam és az egyházak közötti kapcsolattartással összefüggő kormányzati teendők, valamint a kormány egyházpolitikai döntéseinek előkészítésével, és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására –kinevezett címzetes államtitkárrá. A feladatot először a Művelődési Minisztériumban, majd egy évre rá a Miniszterelnöki Hivatalban Egyházi Kapcsolatok Államtitkárság vezetőjeként láttam el. Ezzel az egyházakat érintő kérdések kezelése magasabb szintre került. Természetesen azokkal a munkatársakkal alakítottuk ki az államtitkárságot, akikkel 1989-től megkezdtük a folyamatos párbeszédet az egyházakkal. Az Államtitkárság két főosztályból állt, az Ágazati Koordinációs Főosztályból és a Tulajdonrendezési Főosztályból, az egyházak által delegált személyekkel együtt. Az új helyzetünkből adódóan a társtárcákkal való kapcsolataink nem csak főosztályi szinten alakultak ki, ami nagyban elősegítette közös feladataink megvalósítását. Ez a nemzetközi kapcsolatainkban is megmutatkozott a különböző egyházi és világi szervezetekkel való magasszintű meghívások, találkozások, eszmecserék. Minden fontos kérdés előkészítéséről, majd annak megvalósításáról rendszeresen tájékoztattuk a médiát. Az első Orbán-kormány azonban megszüntette az önálló államtitkárságot, négy szinttel lejjebbre került a feladat, az akkor létrehozott Kulturális Minisztériumba helyettes államtitkári vezetéssel. Ezáltal a kialakított széleskörű kapcsolatrendszer, benne az önkormányzatokkal, tárcákkal, a médiával, nemzetközi világi és egyházi partnerekkel, megszűnt. Sajnos, az egyházak által delegált képviselők kiiktatásával a szervezeten belüli folyamatos párbeszéd is megszakadt, csak ad hoc szerűvé vált.
Részt vettünk a II. János Pál Szentatya 1996. szeptemberi második kétnapos Győri és Pannonhalmi Magyarországi látogatásának előkészítésében, szervezésében az egyházi és az érintett központi-államigazgatási és biztonsági szervekkel együtt.
1997. március 3-5. között „Az egyházak szerepe a megújuló társadalmakban” címmel nemzetközi szimpóziumot rendeztünk az Európa Tanács, az ENSZ mellett működő Lelkiismereti és Vallásszabadság Egyesület /IRLA/, az Országgyűlés és a Kormány közreműködésével. A szimpóziumon részt vettek a volt szocialista országok egyházügyekkel foglalkozó vezetői, valamint az angol, osztrák, belga, német, spanyol, holland, olasz, svájci, amerikai és a szentszék képviselői. A nemzetközi konferenciánk megrendezését abból a célból hívtuk össze, hogy a rendszerváltástól kialakított jogi és gyakorlati rendszerünk 6 éves tapasztalatait megmérettessük, hogy jó úton járunk vagy sem. Ha nem, akkor pedig milyen javaslataik vannak a jobbítás érdekében. A résztvevők megismerhették az állam és az egyházak magyarországi kapcsolatának szervezeti, jogi és gyakorlati rendszerét és azt állapították meg, hogy ez a rendszer egyedülálló a világon. A Lengyel kolléga szerint ezt a Magyar Modellt jó lenne, ha megismerhetné a világ minden országa. Ennek érdekében egy szerkesztő bizottság 15 pontból álló Budapesti Ajánlást fogalmazott meg, amelyet a résztvevők elfogadtak. Az IRLA vállalta, hogy a szimpózium anyagával együtt 4 nyelvre lefordítva eljuttatja minden országba. A magyar államfő az Európa Tanács tagállamai államfőinek küldte meg, és sok pozitív választ is kapott rá, egyebekek között azt, hogy Európában e témának legyen a gazdája. Az IRLA a Rió de Janeiróban tartott világkonferenciáján Magyarországot a tagjává választotta, én meg az elnökség tiszteletbeli tagja lettem. Ezt követően sok meghívást kaptunk, elsősorban a szomszédos országokból, úgy mint Ausztria, Szlovákia, Románia,Horvátország, Szlovénia, Ukrajna valamint Lengyelország, Csehország, Bulgária, de távolabbi országokból is, mint Németország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc, Egyesült Államok. Nagy volt az érdeklődés a Magyar Modell megismerése érdekében.
Az Apostoli Szentszékkel kötött 1997. június 20-án Vatikánban aláírt Megállapodás gondolatát a Miniszterelnök úr olasz kollegájának meghívása kapcsán én javasoltam, elutazása előtt, a Magyar Katolikus Egyház vezetőivel való találkozásakor, mivel a programjában II. János Pál pápával és Sodano, Angelo államtitkárral való találkozása is szerepelt. Elsősorban azért, hogy a Katolikus Egyház önálló gazdálkodásának, finanszírozásának megoldásra váró kérdéseit államközi megállapodás keretén belül kellene rendezni. Ennek megvalósítása érdekében megalakult a Magyar-Vatikáni Vegyes Bizottság és kb. másfél évig tartó tárgyalások után született meg a Megállapodás, amelyet a kormány 1997. május 15-i ülésén elfogadott azzal a feltétellel, hogy a benne elfogadott lehetőségekkel a többi egyház akkor tud élni, ha az ahhoz szükséges törvények módosításra kerülnek még abban az évben. Így 1997. december 2-án az Országgyűlés elé került az ehhez szükséges 6 törvény és a Szentszékkel kötött megállapodás elfogadása, ami később törvényi erőre emelkedett. A Parlament nagy többséggel elfogadta a Megállapodást és a beterjesztett törvényeket. Mivel a Magyarországon működő egyházak nem nemzetközi jogalanyok, így a megállapodásban lévő lehetőségekkel az egyenlő elbírálás alapján ők is élhettek, de csak kormány szintű megállapodások alapján. Amit az éppen hatalmon lévő kormány módosíthatna , de a nemzetközi szerződést egyoldalúan nem tudja módosítani vagy hatályon kívül helyezni. 1998 februárjában kétnapos nemzetközi konferenciát szerveztünk elsősorban a volt szocialista országok képviselői számára, azzal a célzattal, hogy ismertessük a nálunk történt jogi és gyakorlati változásokat, különös tekintettel az Országgyűlés 1997. december 2-i döntéseinek fontosságára. 1998 májusában Vatikánban tett látogatásom alkalmával a Szentszék „belügyminisztere” Giovanni Battista Ré és a Szentszék Államtitkárságának „külügyminisztere”, Jean-Louis Tauran megköszönte munkámat, méltatták a Megállapodás más országok számára is példaértékűségét, amit már el is küldtek Csehország, Szlovákia és Szlovénia egyházi vezetőinek.
Természetesen ebben az időben sok olyan feladat volt, amely egyes egyházak életében is jelentős volt, mint például az 1947. évi X. törvény a Párizsi Békeszerződésről szóló1947. évi XVII. törvény 27. cikkéből adódó feladatok végrehajtása, valamint a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye Gyulai Püspökségének megvalósítása a Teoctist pátriárkával való előzetes megállapodás alapján.
MKSZ: Mi inspirálta arra, hogy például a PAX Tv-ben egyházi és világi emberekkel kortörténeti beszélgető sorozatot vezet több, mint 5 éve, az egyházak társadalmi szerepvállalásáról? Miért nem tud „nyugodni” egy nyugalmazott államtitkár?
PI: Jó a kérdés. Természetesen felkérés alapján. Ebben az esetben is, mint az életem során minden betöltött munkakör elvállalása felkérésre történt, bizonyos feltételek, de nem anyagi jellegű kikötések mellett. Amikor 1999 januárjában nyugdíjba mentem, sok megkeresés érkezett, elsősorban azért, mert sokan tudták, hogy milyen sokrétű a kapcsolatrendszerem. Ebben az esetben egy volt munkatársam, aki a Forrás Média Stúdiót hozta létre és a Kontakt Rádiót működtette, keresett meg, hogy volna-e kedvem egy, az én korábbi munkakörömből adódóan, elsősorban egyházi jellegű beszélgető műsort szerkeszteni, illetve vezetni. Végig gondolva a felkérést, az jutott az eszembe, hogy elsősorban a jelen és a jövő nemzedék számára talán fontos lehet, ha megismerik, hogy alakult a rendszerváltástól napjainkig az egyházak szerepe egy megújuló társadalomban. Így indult el a rádiós műsornak szánt beszélgető műsor a „Párbeszéd az emberért, avagy az egyházak szerepe a mai társadalomban” címmel. Az első beszélgetés Dr. Paczolai Péterrel az Alkotmánybíróság elnökével volt, közel egyórás kötetlen beszélgetés keretében az akkor még működő rádióban. A stúdió vezetőjével hamar rájöttünk arra, hogy a beszélgetésben tervezett személyeket és mondandóikat, ne csak a rádió hallgatói ismerjék meg, hanem valamelyik televízió nézői is. Így a következő személlyel, Erdő Péter bíboros úrral már a stúdióban rádió és televízió együttes felvételére került sor. Először a PAX Tv tűzte műsorára a sorozatot. Ma már a 215 beszélgetést több televízióban és rádióban nézhetik, illetve hallhatják, a téma iránti érdeklődök. A felvételek videói az interneten is elérhetőek. A sorozatban megtalálhatóak a társadalom minden rétegét képviselő jeles személyiségek. Egyházak, felekezetek, vallási közösségek úgy mint a kereszténység /ortodox, katolikus, protestáns/, judaizmus, hinduizmus, buddhizmus, iszlám vallások vezetői, valamint az államigazgatás központi és helyi képviselői /miniszter, államtitkár, főosztályvezető, polgármester, altábornagy/, a különböző ágazatok képviselői /jogi, közgazdasági, egészségügyi, köz és felső oktatási, nevelési, szociális és karitatív, művészeti, népművészeti, kulturális, közgyűjteményi, tájékoztatási intézmények vezetői és a vállalkozói terület képviselői is.
A nyughatatlanságommal kapcsolatosan az az elvem, így a nyugdíjazásom után 24 évvel, hogy ameddig kérdeznek, hívnak, felkérnek, addig nem írtak le, tehát még hiteles lehetek a feltett kérdésekre tisztességes válaszokat adni, ehhez pedig lehetőleg naprakész információkkal kell rendelkeznem, amihez a kapcsolatokat a kölcsönösség és a barátság alapján ápolom. Így alakult 3 évvel ezelőtt, hogy a Heti Tv tulajdonosa felkért, hogy a reggeli 15 perces Pirkadat című műsorában velem beszélget, személyesen ő, vagy valamelyik munkatársa. Ez azt jelenti, hogy az interneten közel 80 velem készült beszélgetés videója található. Ezen kívül a volt kollégáimnak /járási, községi és minisztériumi/ többnapos kirándulásokat szerveztem és szervezek, hogy megismerjék hazánk tájegységeinek szépségeit és színes vallási kultúráját. A nyughatatlanságomhoz az is hozzátartozik, hogy a rendszerváltástól napjainkig szóló kortörténeti könyvem is kiadásra került 2019-ben „Párbeszéd az emberért, emlékeim az egyházakról és a társadalomról” címmel a Szegedi Gál Ferenc Katolikus Főiskola – ami ma már egyetem – gondozásában.
MKSZ: A közelmúltban két konfliktusokkal terhelt, illetve megoldásra váró téma kapcsán is megszólalt. Ezek egyike a közoktatás jelenlegi helyzetében lévő feszültségek megoldására vonatkozó javaslatai. Azért szólalt fel, mert ma is szükségesnek tartja az intézményfenntartás jelenlegi működési módjának átgondolását?
PI: Igen, azért írtam le ezzel kapcsolatos gondolataimat és fejtettem ki szóban több adásban is a Heti Tv Pirkadat című műsorában, mert mint pedagógus és a művelődés irányításában is jártas ember, nem dughatja a homokba a fejét, ha látja, hogy ez így nem mehet tovább a jövő nemzedék műveltségének megalapozását jelentő közoktatási intézmények irányítása, működtetése terén. A magyar Alaptörvény alapján a tankötelezettség előírása szerint is az államnak biztosítani kell az ingyenes oktatás minden feltételét a szabad iskolaválasztástól függetlenül a szektorsemleges finanszírozás elvének érvényesítésével együtt. Akkor, amikor az állam a közoktatást illetően monopol helyzetben volt, és több mint 2 millió gyerek oktatásának biztosítása nem volt kérdés. Véleményem szerint egy jogállamban a gyerek nem lehet alku tárgya, az oktatásukhoz szükséges feltételeket, benne a tárgyi és személyi feltételeket illetően sem. Nem az intézmények irányításában részvevőket kell kiemelten finanszírozni, hanem azt, aki a hivatásának tekinti a gyermek tudásának megalapozását. Erről szól az írásom is. Ezért javasolom, hogy az interjú mellékletekét jelenjen meg a nem hosszú írásom is, amely tudomásom szerint eljutott minden illetékes fórumhoz.
MKSZ: A másik nyitott kérdés az egyház-finanszírozás rendszerének átgondolása, amellyel kapcsolatban megjelent egy, a téma áttekintését is magába foglaló és a végleges megoldással kapcsolatos javaslatait tartalmazó írása. Tudjuk, ez nem egyszerű kérdés, különösen a hitélet gondozását hivatott épületek /templomok, parókiák/ és személyek /papok, lelkészek, szerzetesek, diakónusok, kántorok stb./ működési költségeit a hívek nem tudják biztosítani, míg1945 előtt ennek a feltételei megvoltak. Milyen megoldást látna itt kívánatosnak és lehetségesnek?
PI: Ez a kérdés már a rendszerváltáskor is téma volt az akkor alakult Országos Vallásügyi Tanács 1989. október 20-i első ülésén. Paskai László bíboros úr a tanács elnökének, Németh Miklós miniszterelnöknek felvetette, hogy a teljes szabadsághoz szükséges működési feltételeket nem tudják biztosítani. A miniszterelnök felkérte az igazságügyi minisztert, hogy készüljön az egyházakat ért jogsérelem jogorvoslására koncepció, illetve törvénytervezet. A megoldási javaslatot egy hónapon belül a kabinet megkapta. A javaslat két részből állt. Az akkor már majdnem kész, az egyházak teljes szabadságát garantáló ”Lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról” szóló törvénytervezete, ami szerint az egyházak az állampolgári igények alapján, minden olyan intézményt létrehozhatnak és működtethetnek, mint az állam. Ezért az ehhez szükséges államosított házas ingatlanjaikat visszaigényelhetik. Ami a papi földeket illeti, ott természetben nem lehet visszaadni, de kárpótlással a kérdés rendezhető. Ami a házas ingatlanokat illeti, arról már említést tettem. A földeket, erdőket, szőlőket, gyümölcsösöket, gazdasági épületeket, bérházakat kezdtük összegyűjteni a kárpótlás alapjait adó igényként. De az akkor felállt politikai kerekasztal erre a kérdésre kimondta, hogy a nagybirtokok reprivatizálására nem kerülhet sor, még az egyházi, kvázi nagybirtokokra sem. Véleményem szerint ezt a kérdést a keresztényi mivoltára büszke mai politika a 77 évvel ezelőtt elkobzott egyházi vagyon rendezéseként napirendre tűzhetné. Ezzel megoldódna a mindenkori kormánytól független egyházak hitéleti tevékenységének önálló finanszírozása. Javaslom, hogy e kérdésnek megoldásáról szóló írásomat a Miskolci Keresztény Szemle olvasói ismerjék meg. A több ezer visszajelzésből kitűnik, hogy az olvasók egyetértenek az ügy mielőbbi, ily módon történő rendezésével.