SzántóGráf

Taktikai megbeszélésre hívták az egyik támadómat – Szabó úr levelét megírta, kétszer is válaszra méltatott – igen ennek sosem lesz vége

Szabó Krisztián

A címkép a közösségi oldalról származik.

Aki az elmúlt hat év során még nem tudta meg, 2017 novemberében egy teljesen jogtalan, törvénytelen és alaptalan közúti intézkedés során két miskolci rendész rám támadt. Minden szempontból én húztam a rövidebbet 68 esztendősen porig aláztak, kezeimet hátrabilincselték és két hazudós felbujtott rágalmazóval szentesítették az oktalan fizikai erőszakot. Mindezt a szolgálatvezető végigszurkolta a vezénylőben majd kijött a helyszínre, személyesen megnézni miként ülök a járdán hátrakötött kézzel sokkos állapotban. Eszébe nem jutott volna a kötelező segítségnyújtás, e helyett lesietett a szemközti mélygarázsba eltüntetni a parkoló külső kamerájának a felvételét. Nem járt sikerrel. Valójában a történet már nem borostás, hanem ténylegesen szakállas. Ám bármennyire is tragikus, borzalmas és ijesztő, ami velem megesett tökéletes kórképe a hazai igazságszolgáltatás fonákságainak. Mondják a hozzáértők – akar e róla beszélni  – hátha így sikerül elfelejteni. Én bizony akarok, de még élek sosem felejtem el és az ezzel kapcsolatos élményeimet egy könyvben sírom el. Ezért gondoltam a címképen látható támadómat megszólaltatom. Becsületére legyen mondva, noha az óta az ő karrierje is hullámosra sikeredett, nem hagyta válasz nélkül a felkérésemet. Mintha csak olvasna a gondolataimban nagy hirtelen mindent elárult a 2017. novemberi sajnálatos események részleteiről.

Leleplezte a volt főnökeit mielőtt csodálatos életvezetési tanácsokkal ajándékozott meg. Mondja, túl sokat nyalom a sebeimet, a kelleténél több energiát fordítok az ügy kibogozására, az igazság tétel előmozdítására.  Részben igaza van. az ő korában könnyebben túltettem volna magam egy ilyen traumán.

Bezzeg ő túl van rajta, leszerelt  és már megváltozott, jó útra tért. Egyébként akkoriban jutalmul ebédre hívta a vezetője, nyílván ez volt ott a protokoll.

Persze már arra nem akar emlékezni, hogy akkoriban  a megyei főügyész urat is kirángatta a kocsijából a vasgyári temetőnél. Neki szerencséje volt, az igazolványa megmentette, nem gyepálta meg a rend felkent őre.

Erre a bíróságon a bírónő csak annyit mondott, a rendésznek is lehetnek rossz napjai. Ezt az aranyköpést tessék  jól megjegyezni, egy védőbeszédben jól jöhet még ez a klasszikus bejegyzés.

S jöjjön a lényeg, a hajdani rendész kikérte magának, hogy a két felbujtott hamis tanút ő szervezte be. A jegyzőkönyv szerint  ő vitte be az elérhetőségüket a vizsgálatot vezető rendőrnőnek, aki természetesnek vette, ki más hozza be a tanúkat, mint az állítólagos sértettek. Jogosan írja, ő ilyenre sosem lett volna képes. A két tanút, amelyek már a bíróságon is felsültek a vezetőjük szervezte be. Jó tudni.

Ugye, ugye  amíg a vasakat nem tették ki ott semmi nem tiltotta a pillanatnyi megállást.
Lám ott van az útburkolati jel máig is….

Sőt azt is közli, mi hárman ő és még a Tóth Tamás tudja mi is történt a posta sarkán akkoriban. Kihagyta a vak szemtanút. Helyes. Meg ugye ott van az eredeti videó, amelyet magam mentettem meg. Kérdés, ezek után miért kellett a rendőrnőnek még pluszban tanúkat rendelni? Két hazúdosat, közülük az egyiket a törvényszéken ki zárták, de máig is éli a világát. Közben több érdekes telefont is kaptam  – nemcsak fenyegetőt, hanem olyanokat, amelyek a közelgő per újra felvételben akár döntő szerepet is játszhatnak.

Például a tárgyalás idején Tóth Tamás,  aki mindvégig higgadt volt és az intézkedés során józanul passzívan viselkedett azt merte mondani, ő nem emlékszik olyan fenyegetésre,  amelyet  a tanúk mondanak. Olvasható, ez a friss vallomása. Ő volt az, aki elsőre elmesélte, a bácsit nem akartuk megbírságolni, nem is lett volna miért, figyelmeztetni akartuk. Hogy ehhez miért kellett feljelentő lapot írni arra már nem tudott válaszolni.

( Miután ennek híre ment, most éppen e miatt berendelte a vezetője, elbeszélgetésre. Friss jelentés! Hamarosan részleteiben közzéteszem.)

Mi történt erre – a bíró rárivallt – de hát korábban nem ezt mondta – mire Tóth úr is kifakadt – miért nem mondják, meg mit kell mondani és majd azt mondom…. Erre végül a védőm olyan kijelentést tett, amely nem magasztalta az igazságszolgáltatás szellemiségét.

Folyt. köv.

Exit mobile version