Ez volt a Déli Hírlap tündöklése, a többi már csak hab a tortán – 1994 szeptembere, Kerényi László szemével – ne hagyja ki ezt a videót, ennyi sok régi jó ismerőst sehol máshol nem láthat

Figyelem ebben a filmben olyan jeleneteket láthatnak amelyek alkalmasak a nyugalom megzavarására.

 Vigyázat, ezek a filmkockák olyan szép és keserű  emlékeket ébreszthetnek, amelyek majd  álmainkban is kisértenek.  Kerényi László követte el ezt a dokumentumfilm előállítását. Maga sem gondolta,akkor 1994 szeptemberében, hogy ez a videó ennyi nézőt vonz majd.

Most ennyi év elteltével azt kell mondanom, jól néztünk ki, pontosan jól kinéztünk még akkoriban.  Nem is tudtuk micsoda jó dolgunk van, most kellett rájönnöm. Elmúlt ez is  mint minden a világban.  Nos, ahogyan elnéztem és kikockáztam a filmet – észrevettem, Csala László az alapító főszerkesztő,  akit külön köszöntöttem vagy talán elfelejtettem,  a megnyító beszédben,  egyszercsak feláll és távozik.

Igaza volt. Megsértödött. Röstellem máig is , szerencsére még halála előtt kibeszéltük és bocsánatot kértem tőle.  Sajnáltam, az idő kerekét már nem tudtam visszapörgetni, hogy az akkor neki járó vastapsot és ünneplést akkor ott elmulasztottam.

Hiszen ő volt az életem első főnöke, ő vett fel a Déli Hírlaphoz és részben neki is köszönhettem, alapítótagként  az újság megszünéséig ott lehettem a szerkesztőségben, s végül  sajnos  önhibámon kívül én  zártam be, s tettem a kulcsot a lábtörlő alá.. Szóljon aki megtalálta.

 

 

Ezt a filmet néhányszor még újra nézem , rengeteg emlékem idézödött fel a képekről. Számba veszem kik azok akik már nincsenek   közöttünk és leleltározom a képeken látható még élő  személyek hollétét is. Ennek is eljött az ideje.

Köszönet a film alkotójának  Kerényi  László dokumentumfilmes barátomnak. Harcostársamnak – jut eszembe annyi filmet készített már az életemről, hogy összeállna belőle egy egész estét betöltő . Krimi  is…