Röstellem, kora fiatalságom idején magam is vadásztam csúzlival. U szöges parittyával támadtuk a szemközti ház tetejére szálló galambokat. Mentségemre szól, egyetlen találattal sem dicsekedhetek. A szomszédos Lacika apukája lesből már egy ósdi légpuskával pusztította a teraszukra merészkedő, piszkító szárnyasokat. Ez a szokás amolyan korabeli folklórrá fejlődött a házunkban. Hogy mindannyian cinkossá váljunk, Lacika apukája megtanított minket a fegyver felhúzására, s felváltva lőhettük a májkrémes dobozokat. Nem is sejtettem, hogy most sajátítom el a célzás tudományát.
Manapság ritkaságszámba megy már a vásári céllövölde. a hajdani Béke ma Búza téren akár volt cirkusz vagy vidámpark szerencsét próbálhatunk, lőhettünk egy mézeskalács szívet, Moncsi babát esetleg egy csupa műanyag kardot. Mióta a Harangi mutatványos dinasztia kiöregedett a szakmából helyükre lépett a Stumpf család. Profiljuk szerves része a céllövölde. Krisztián elárulta mindenütt ott vannak, ahová hívják őket. Nemrégiben egy nagy multi céges buliján szerepeltek, ahol az ünneplő dolgozóknak ingyen adták a muníciót. Éltek is a lehetőséggel.
A sajátos szakma gondja – műhelytitok – kivesztek azok a szemrevaló nők, akik képesek voltak kezelni a lövölde kuncsaftjait. Tessék, elképzelni micsoda kitartás kell napi 12 órában felpumpálni a puskákat. S kezelni, lekezelni a célbalövöket, akik falsul céloznak, ócsárolják a puskákat, meggyanúsítják őket, hogy direkt félrehordanak. Krisztián meggyőződéssel vallja erre a feladatra csak az, nők alkalmasak, akik azt is megbocsátják, ha véletlenül, spiccesen vállon lövik.
A már régen nyugalomba vonult Harangi Gyuri barátomtól tudom, hogy hajdanán volt egy fővárosi kereskedés ahol kimondottan a mutatványosoknak szánt ajándékokat árulták. Stumpfék családjában maguk is gyártottak célozni való babákat, ezekre a nagyszülők varrtak kosztümöt. Ebben a bazárban olyan áron kínálták a portékát, hogy ne haladja meg az egy lövés árát. Most a tarifa éppen háromszáz forint ennek megfelelően kell kikalkulálni a pálcákra fűzött szuvenír értékét. Egyébként manapság ezt az üzletágat is teljesen kisajátították a kínaiak.
Valamikor az ezredfordulón Harangi Gyuri kora tavasszal menetrendszerűen megjelent a szerkesztőségben. Panasszal élt, hogy Miskolcon nem kap kitelepedési engedélyt és még a vadaspark elől is elűzik. Az a furcsa szemlélet uralkodott, hogy a céllövészet nem része a kulturált városi népünnepségeknek. Kiálltunk mellette teljes joggal mivel magam is meggyőződhettem milyen sikere volt nyaranta a lövöldés körhintás duónak a Tapolcai parkolóban. Abban a szigorúan centralizált rendszerben, amikor még egy egy légpuska vásárlásához is rendőrségi engedély kellett.
Stumpf Krisztián szerint kimúlóban vannak a régi magyar FÉG gyártmányú és a Csehszlovákiából származó légpuskák. Helyettük spanyol és bolgár fegyvereket szereztek be. A kínaiak nem váltak be. S nem azért mert pontosan hordtak.
Közben a Stumpf család egy újabb hagyományos ügyességi játékkal bővítette a repertoárjukat. Talán a békepártiság jegyében vezették be a rongylabda-dobálás újszerű változatát. A céllövészet mellett sportlabdákkal háromszori nekidurálással kell lerombolni a konzerves dobozokból felrakott várat. Népszerűségben még nem előzte meg a légpuskázást.
Jut eszembe egyszer a Harangi család is kitelepült a lillafüredi palotaszálló kertjébe, a kocsonyafesztiválos bálba. A vendégek ingyen célozhattak a pálcákra tűzött plüssbékákra. Főnökömet könnyen meggyőztem a vadászatra. Aminek eredményeként egymás után peregtek le a zöld varangyok. Csak egyszer buktunk le, amikor főnököm még az ujját sem tette a ravaszra, de az a fránya brekkencs megadta magát és lepergett.
Lehet, hogy hibáztam? Idő előtt kacsintottam a Gyuri barátom felé…..