A gönci hordó a borászatban használt hagyományos magyar űrmérték, amely nevét a tokaj-hegyaljai borvidékhez kapcsolódó Gönc mezővárosában és vidékén tömegesen készült hordótípusról kapta.
Gönc a középkorban az egyik legjelentősebb kereskedelmi út mentén helyezkedett el Kassa közvetlen közelében. Debrecen – Tokaj – Kassa – Bártfa útvonalon zajlott a hegyaljai bor kereskedelme észak felé. Gönc az itt áthaladó kereskedelembe a hegyaljai borok szállításával, az ahhoz szükséges hordók készítésével kapcsolódott be.
A hordó hagyományosan zempléni kocsánytalan tölgyfából készült, az első időkben még faabroncsozással, majd a XIX. század első éveitől kezdve jelentek meg a vasabroncsok, melyek a század végére gyakorlatilag egyeduralkodóvá váltak. A közepesen kemény, kopásálló, magas csersav tartalmú „zempléni tölgy” mint kiváló hordóalapanyag, nemcsak helyben, de a nemzetközi borászatban is régóta ismert fogalom. A hordó fája ugyanis jelentősen befolyásolja a bor érési folyamatait, és kedvező hatással van a színére és aromájára is.
A többi magyar hordónál hosszúkásabb és keskenyebb a gönci, mivel a főként távoli piacokra igyekvő, öszvérvontatású, un. musinás szekerek rossz, meredek utakon közlekedtek, így a jobb helykihasználás és a biztonságos szállítás miatt lett egyeduralkodó ez a hordótípus, amelyből általában 4 fért a szekérderékba. A külországokba eladott tokaj-hegyaljai borokat rendszerint gönci hordókban szállították.
A város rendkívül fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borok kereskedelmében, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a 136,6 literes ún. gönci hordó mértékegységgé vált. A hordó az aszúborok készítésekor is fontos szerepet játszott: az aszú annyi puttonyos volt, ahány puttony aszúszem (töppedt szőlőszem) került egy gönci hordó alapborba.
A gönci hordó űrtartalma a történelem folyamán többször is változott. A 16. század közepén a gönci hordó még hatalmas, nem annyira szállításra, mint bortárolásra alkalmas hordó volt, amelynek űrtartalma 420 iccére, azaz kb. 352,5 literre rúgott. A 17. század további részében a gönci hordó 201,44 literes, a gönci fél hordó 100,72 literes volt. A 18. századtól az egész és fél hordó megkülönböztetése megszűnt, majd Zemplén vármegye 1801-es rendelete értelmében gönci hordó alatt 180 iccét (kb. 151,1 litert), 1807-ben pedig már 176 iccét (kb. 147,7 litert) értettek. A névadó gönci hordók űrtartalma az ezt követő évtizedekben 125-145 liter között ingadozott, kereskedelmi használatban végül a mértékegységet 160 iccében, vagyis 136,6 literben rögzítették.
Gönci hordó jelenlegi méretei: űrtartalma 136,6 liter, donga hosszúsága 65 cm, has átmérője 68 cm, fej átmérője 56 cm, donga vastagsága 25-27 mm, abroncs karikák száma 6 db, szegecsek száma 12 db, hordó nyílás (akona nyílás) 45 mm, súlya cca. 45 kg. Összességében igazi szép kis csinos hordó. A bortermelők szeretik. Tisztítása már csak a súlya miatt is egyszerű, könnyű.