Abból a kevésből, amit a lelkes gondozóiknak, vagy a Nyugatról még időben érkező tenyésztőknek sikerült megmentenie, alakultak ki azok a vérvonalak, amit napjainkban DDR németjuhásznak neveznek. Ezek a kutyák nagyobbak, harciasabbak, és nagyon hasonlítanak azokra a kutyákra, amelyeket Stephanitz kapitány álmodott meg egykoron. Mi pontosan a DDR német juhászkutya, hogyan alakult ki, és miért keresik egyre többen napjainkban?
A vasfüggöny kialakul
Nem sokkal a második világháború lezárását követően Németország négy szövetséges hatalom megszállása alá került. Majd 1949-ben az amerikai–angol–francia megszállási zónák területén megalakult az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság), a szovjetek által kontrollált területeken pedig a Német Demokratikus Köztársaság, az NDK (Deutsches Demokratische Republik, azaz DDR). A német állami megosztottsággal párhuzamosan hasonló törés következett be a két ország kutyatenyésztésében is. A törésvonalak közül leglátványosabb a német juhászkutyák tenyésztésének kettéválása volt.
Kelet-Németországban az ott élő és dolgozó németjuhászok tenyésztése egy rendkívül kemény állami-katonai kontroll alá került. Ennek oka, hogy az újonnan született német állam aktív szerepet szánt ezeknek a munkakutyáknak a határ őrzésében és a lakosság folyamatos kontrolljában, valamint megregulázásában.
Az egykori NDK-ban a németjuhász-tenyésztés elsősorban a keletnémet hadsereg kontrollja alá került, és rendkívül szigorú elvárásokat állított fel e kutyákkal szemben. A tenyésztési felügyelők a legkisebb hiányosságok vagy egészségügyi problémák esetén sem engedhettek a központi elvárásokból.
Akár a legcsekélyebb mértékű diszplázia, vagy enyhébb karakterproblémákkal küzdő kutyák sem maradhattak benne a tenyésztési programokban és a tenyésztelepeken. Kiállításokra nem vitték ezeket a kutyákat, hiszen nem ez volt a cél. Az NDK erőszakszervezetei az első pillanattól kezdve egy erős, kiváló temperamentumú, kiemelkedő munkaképességű németjuhásztípus megőrzésére törekedtek. Amelyek esetében elvárás volt az erős felépítés, csontozat és a nagy fej is.
A helyzet fokozódik
Mivel 1949 és 1961 között éves szinten több százezer NDK-s polgár távozott a szabad NSZK irányába, a keletnémet kommunista párt döntése alapján 1961 augusztusában megkezdődött a berlini fal kialakítása. Ami mintegy 3 évtizedre választotta ketté a város szerencsés vagy kevésbé szerencsés lakóit. Ebben az időszakban alakult ki a keleti területeken nevelt és szelektált német juhászkutyák kiemelt feladata is. Ezek a kutyák kiváló szolgálatot láttak el az akkori kommunista határrendészet (Grenzschutz Polizei) keretein belül. Ők látták el a mintegy 1400 km-es NSZK–NDK határ és a 150 km körüli berlini falkörzet őrzését, és a határőrök mellet ők hiúsították meg a határátlépések zömét. Mindez természetesen nem tette őket népszerűvé sem a keletnémet lakosság, sem a nyugati sajtó szemében, érthető okokból.
…és hogy milyenek voltak ezek a kutyák?
Viszonyítva napjaink „modern”, „optimalizált térölelő járású”, pontyhátú német juhászkutyáihoz, a korabeli filmhíradók, a megmaradt képek és fennmaradó vérvonalakból származó kutyák esetében a legszembetűnőbb különbség a DDR németjuhászok sötétebb vagy ordas színvilágú szőre, nagyobb mérete, és egyenes háta. A vörös színezettség mértéke sokkal kisebb ezeken a kutyákon, és nem olyan látványos, mint a mai, ringekre felkészített németjuhászokon. E kutyák mindegyikére jellemző volt a nagyon erős, átlagon felüli munka-drive. Ha nem volt bennük ilyen, akkor kiszelektálták őket, hiszen egy munkaképtelen kutya mit kezdett volna egy illegális, mindenre elszánt határátlépővel éles helyzetben?! Hogyan védte volna meg a kísérőjét?
Az egykori keletnémet katonai, rendőrségi sztenderdek tartalmazták azt is, hogy az állami tenyészetekből kikerülő kutyáknak képesnek kellett lenniük a nyomkövető és az őrző-védő képzés gyors elsajátítására. Továbbá az extrémnek minősíthető körülmények, időjárás és fizikai teljesítmények elviselésére.
Az összeomlás
Amikor 1990–91-ben a berlini falat lebontották, és az NDK-s kommunista rezsim megbukott, sajnálatos módon ezek a kutyák a történelem rossz oldalára kerültek.
Több millió újonnan felszabadult német polgár szemében képviselték a korábbi, elnyomó rezsim egyik jelképét. Hiszen ezek a kutyák akadályozták meg a Nyugatra szökések jelentős részét. A történelmi időkben pedig nincs bocsánat. Alig néhány kiemelkedő kutya maradt meg ezekből a fantasztikus munkakutyavonalakból, akik a világ különböző részein tovább tudták örökíteni a génjeiket. Manapság ezek a nagy termetű, egyenes hátú, sötét pofaszőrzetű, bizonyíthatóan egykori keletnémet tenyészetekből származó ősök leszármazottai csillagászati összegért találnak gazdára az Egyesült Államoktól Belorussziáig – talán nem véletlenül.