Júliusban elsősorban a család kedvééért nyaralni mentünk. Rokonokkal, jó barátokkal évekig csak Olaszországba indultunk. Úgy gondoltam a tengerparti fövenyen, a napágyban majd kiszellőzik a fejem és nem nyomasztanak majd a reklámbevételek, a nyomdaszámlák a kiadó tartozásai és hogy miből lesznek rendezve a kollégáim bére. Persze e közben sem adtam fel a grafomán nyavalyámat és naponta bepötyögtem a telefonomba a Locsogunk rovat legújabb részét. Mintha itthon lettem volna kihagyás nélkül jöttek az írásaim, a kedves Olvasók nem is sejtve, hogy a távolból firkálok. S miközben egész évben ezekre a gondmentes napokra gyúrtam magamban áhítottam a megszokott mókuskereket, munkatársaim bánatára mindenről tudni akartam, hiszen tartottam a kiadás és a bevétel közötti egyensúly elvesztésétől.
Emlékezetem szerint – a családom megerősítik – úgy nyaralás negyedik, ötödik napján mindig értesítettek, hogy feljelentés érkezett a Déli Hírlap ellen. Hol az ügyészség hol a rendőrség gazdasági osztálya gondolta úgy, hogy a kánikulai uborkaszezonban a kiadó lesz a célpont. Pontosan 5 évig, a néhai F.T. minden feljelentését a szabadságom idejére időzítette. Nem magányos farkasként hanem a konkurencia támogatásával megpróbálta a lapkiadót szétzilálni és meggyőződése volt, ha engem kilő a lap megszűnik. Szerénytelenség nélkül suttogom volt valami ráció a gondolat menetében hiszen ki az idióta rajtam kívül aki egy harminc milliós veszteséggel vesződő lap vezetését átvállalja. Utólag is bevallom ezek a rossz, kellemetlenkedő hírek befészkelték magukat a fejembe és innentől kezdve a bandából egyedüliként alig vártam a hazajövetelt. Tehát sikerült neki keresztbe tenni, a kikapcsolódásunkat megkeseríteni.
A csúcs az volt amikor híre ment, megjelentett rólam egy könyvet. Csodálatosan jó, bulvárosra sikerült a fedőlapja és állítólag 3 ezer példányban nyomták ki. Címe a miskolci sajtókirály – s ebben minden rosszat összehordott amit csak el lehet képzelni. Például leleplezte, hogy fekete páncélozott A6 Audival furikázom, a csomagtartóban ott lapul a géppisztoly és a kocsit az otthoni gázzal töltöm fel. Nem létezett még amolyan mesterséges intelligenciával készülő fotó így egy gázpalackot húztak egy kerti tömlőhöz illusztrációként. Sőt volt benne egy kép is a garázsom melletti benzinkútról amely tényleg hiteles volt. Hiszen egy kimustrált töltőoszlopot szereztem az Áfor Perecesi telepéről, amelybe a kerti slagot tekertem. A fene se gondolta volna , hogy ez a jóember ilyen vehemenciával támad majd és nem létező szennyeseket tereget ki rólam és a családomról. Jó pénzért.
Miskolc egyik legjobb ügyvédje képviselte a kiadót és hosszas, szívós munkával sikerült leleplezni és a bíróságon – amely akkoriban még részrehajlás nélkül élvezve a közbizalmat és nem diszkriminált hozott egy példás ítéletet. Elsőre elrendelte a könyvek visszahívását és bezúzását majd hitelrontás, becsületsértés és más egyéb bűncselekmények címén megmázsálta a szerzőt. Mintha ma lett volna az ellenfelem bejelentette, súlyosan beteg és már nem sok van neki hátra. Esküszöm , hogy sokszor eszembe jutott jólesne tarkón vágni de a halálát sosem kívántam volna. Az első körben a rendőrség – az országban akkor először a rendszerváltás után – ezt a könyvet egy éjszaka alatt begyűjtötte. A fene se tudja mi lett ezzel a zsákmánnyal, de azt hallottam akik ezt tették mindannyian egyet maguknak megtartottam. Kíváncsiságból. Hátha valami pajzánság is lehet ebben.
Majd a következő tárgyaláson az ügyvédem nem ért rá, magamat képviseltem és arra a döntő elhatározásra jutottam, véget vetek a cirkusznak. Bejelentettem ha az alperes is úgy gondolja, eláll a további áskálódástól lemondok a kártérítésről. Talán dr. Rácz úr volt a képviselője , az ő irodájában egyezséget kötöttünk, lemondtam a jóvátételről és eltekintettem a bírságolásától ráadásul ennek a költségét is átvállaltam. Majd gyógyulást és teljes felépülést kívántam neki mert mintha őszinte megbánást tanúsított volna. Nem sokkal később többen is telefonáltak, hogy F.T. elhunyt. Nyugodjon békében.
Majd a későbbi nyaralások alkalmával szinte elkerülhetetlenül szóba hozták a jóakaróim – pihenjek nyugodtan nincs már aki bemószeroljon és feljelentsen. Mekkorát tévedtek!