Még álmomban is Gulyás Gergely kancellária miniszter szavai csengtek a fülembe. Szerinte most a Tisza párt elnöke volt, aki a rendszerváltás óta elérte, hogy egy sajtótermék terjesztését betiltották. Lásd a Bors különszámának sajnálatos esetét. Azt is kifejtette, hogy a független bíróság ezzel a döntésével kifejezte a politikai véleményét. Ami ugye egy jogállamban nem helyes, mint ahogyan a politikusoknak sem illő az igazságszolgáltatás munkáját kritizálni.
Nos, erről jutott eszembe, – a csapos közbeszól címén, hogy egyszer, egyetlen egyszer a miskolci bíróság kivételes érzékenységgel a javamra ítélkezett. Betiltották a rólam írt nem éppen dicséretes rémtörténeteimről regélő könyvet. Régen volt, azóta sem vagyok a szívük csücske. Mostanában, csak, mint gyanúsított és terhelt vagy éppen a feljelentő felperes nevében idéznek a Dózsa György utcai igazság palotájába. Ám akkoriban, amikor a konkurencia jeles képviselője ellenem készült feljelentéseivel bombázta a hatóságokat majd egy lejárató könyvet is szerkesztett szerény személyemről betelt a pohár és kértem a hatóságokat a mű betiltására. Egyébként annak idején, Miskolcon csak a korabeli antikvárium vállalta a terjesztését. A lényeg, hogy a rendőrség megkezdte a Miskolci sajtókirály című könyvek elkobzását, begyűjtését az elosztó helyekről is.
Emlékezetem szerint végül 12 zsákra való irodalminak nem mondható művet szedtek össze és máig sem tudom mi lett ezeknek a sorsa. Arról viszont értesültem, hogy a városi kapitányságon sokan zabráltak ezekből és a jó reklám következményeként az eredetileg csupán háromezer forintért vesztegetett könyv ára háromszorosára dagadt. Máig sem tudom, a népszerűségemnek vagy a hírhedtségemnek köszönhető, hogy jól fogyott a díszes borítójú nagyon gyengén írt mű. Csak slagfoltokban a tartalmából – a szerző felsorolta kivel hogyan botolok és milyen bartellüzletek folynak a Déli hírlapnál. És a lényeg, jómagam egy nagy fekete páncélozott Audival közlekedek és az ülés alatt sorjáznak a Kalasnyikovok. Ez persze semmi, egy fotó illusztrálta a lakásom garázsa mellett egy privát benzinkút található, míg a csomagtartóban lévő palackba vezetékes gázt tankolok.
Végül a bíróságon az elkobzás és a betiltás mellett egy óriási pénzbírságot is kiszabtak Frisovszky Tibor ellen és felhívták a figyelmét, ha folytatja, az áskálódást ennyivel nem ússza meg. Volt kollégám bejelentette, hogy súlyos betegségét méltányolva kéri a büntetés enyhítését. Amikor ezt megtudtam, eldöntöttem, hogy lemondok a jóvátételről és magam is kezdeményezem a bíráság összegét mérsékelni. Szerencsénk volt, mivel éppen ezen a tárgyaláson az ügyvédjeink, akik ebből akartak élethosszig profitálni nem voltak jelen. Így simán nyújthattam baráti jobbot, és amikor végeztünk Rácz doktor úr irodájában megkötöttük a meg nem támadási szerződést, megjegyzem a Déli Hírlap költségén. Meghatódtam saját nagyvonalúságomtól és valóságos szomorúsággal vettem tudomásul a nem sokkal későbbi halálhírét. Gondoltam, a túlvilágon már nem kell egymásnak magyarázkodnunk.
Végül is ma már minden ilyen tiltás értelmetlen. Ez valójában nem a sajtószabadság lábbal tiprása, hanem inkább a hivatalos hazugságcunami megzabolázása. Persze az internet világában, amikor gondolatainkat, legyenek azok bármilyen véresek, igazak vagy hazugok egyetlen kattintással megoszthatjuk a világgal. Minden kockázat nélkül. Tehát az ilyen bírói döntések inkább amolyan reklámként, promócióként funkcionálnak a betiltott lapoknak. A szamizdat értéke is a tiltás mértékével arányosan nő.
S, hogy a bíróság mennyire elkurvult – bocsánat a kifejezésért, de az alkalmi egzisztenciális alkalmazkodási kényszer elharapózott Justitia templomaiban. Ha itt a gráfon megnézik Tőzsér Ildikó bírónő tárgyalásáról készült beszámolóimat akár egyet is érthetnek velem. Az igazán jámbor jogi képviselőm a rám rótt ítélet elhangzása után megköszönte neki, hogy átélhette az ötvenes évek rákosista bíráskodásának a miliőjét. Olyan ügyesen keverte a lapokat, hogy még véletlenül sem tévesztette össze a vádiratot az ítélettel, noha mindkettőt egymás mellett rejtegette a talárjában.
Rendszergazdánk készített volna egy üdvöző szalagot, de végül nem lett meg. A tavalyi is jó lett volna ha az évszámot át tudom írni. Így aztán itt jelzem, Áldott Békés Karácsonyt Olvasóimnak, az egész világnak…..!