Ilyen is volt – két megyei napilapot toltunk össze – ezer variáció készült – ma már okosabbak vagyunk – nem sejtettük, a hazai média sorsa már megpecsételödött
Szántó István
Eljött a selejtezés ideje. Lomolok. S ezerszámra kerülnek elő olyan dokumentumok, amelyek még mások számára is érdekesek. Lehetnek. Például ez az újság tervezett. Talán kettőezerben készült. Aki nem tudnán, míg a Déli a Népszabadsággal párban járt verte az Északot. Főleg abban az időszakban amikor Paulovics Ágoston még az Új Északot is megalapította.
Lezsák Sándor 1993 decemberében váratlanul megjelent a Déli szerkesztőségében. Igazgatóvá választásom harmadnapján. Kedvemért kiolvasta az aznapi számot.
A DH egy stabil példányszámmal, kiváló újságíró gárdával a megye vezető napilapja volt. Később tudtam meg, hogy az Észak osztrák tulajdonosai már fontolgatták, feladják a versenyt velünk szemben. Majd bevetették a csodafegyvert – Josef Kogler úr személyében. Személyesen járt el, hogy a Népszabit eltérítse a velünk való kapcsolattól. Ezt úgy mondják, motiválták a vezetőket. Igazából még ez se lett volna probléma mert a szakítás pillanatában megkerestem az ellenségem ellenségét – s pár nap múlva már az Axel Sprigerrel jegyeztük el magunkat. Nyertünk csaknem három évet. Tudni kell házasodni. Nekünk ugyanis semmink se volt – míg az Északnak saját terjesztőhálózattal, nyomdával és székházzal rendelkezett.
A stáb
Mi meg mindvégig toltuk magunk előtt azt adóssághalmazta amit ügyvezető igazgatóként megörökölte 1993 decemberében. Így aztán kettőezerben az ezredfordulón magam is kezdtem belátni – vagy tárgyalunk, egyezkedünk vagy azonnal és véglegesen megszünik a Déli hírlap. Elszipkázták az előfizetőinket és a nagy ügynökségek kizártak a hirdetési piacról. Számomra és a tárgyalópartnereknek is fontos volt, hogy az egyesítéskor ne veszítsünk előfizetőket.
Déli ,Varga Bea Vonalban vagyunk
Tulajdonképpen úgy képzeltük, akik a DH előfizetői azok csatlakoznak az Észak táborához. Ha a piros foltot, a logonkat ott látják, ahol megszokták. Egyre másra készültek a tevezettek – hogy miként toljuk össze a két lapot. Mint látni tetszenek, egyszer még volt egy ilyen variáció is. Kevesen hiszik el, hogy mint igazgató, kiadó vezető nemcsak mint újságiróként gondolkodtam ezen.
Ritka fotó – a városháza első embere és az osztrák lap kiadói egy asztalnál
Számomra fontos volt, hogy minél több kollégát mentsek át az Északhoz. Nem volt ez egyszerű, nálunk sokan még a számítógépes szerkesztéshez se értettek.
Egy a sok variáció közül
Kitünő, jó tollú újságírók, de leragadtak az Optimánál és az Erikánál. Nálunk még voltak gépírónők, mikor az Északnál már mindenki magának diktált. Feszesebb volt a tempó és a fegyelem is erősebbnek bizonyult . Nem mindenki tudta ezt vállalni.
A mi rikkancsunk – mindennap százával adta el a Délit
Az Inform becsületére legyen mondva , akinek a DH nem tudta kifizetni a végkielégítést, az Észak állta a cehhet. Számomra ez megnyugtató volt. Igen, jól tetszik mondani, ez már maga a történelem. Lehet búsongani, nosztalgiázni stb.
Most már hónapok óta tervezem, tervezzük, hogy a DH alapításának emlékére egy emléktáblát tegyünk a szerkesztőség utolsó helyének a falára. Vannak akadékoskodók, minek a sebeket feltépni, mire jó ez és sok más egyéb aggály is felmerült. Sebaj, jó szokásom szerint nem tudnak eltántorítani, magam fejével megyek a falnak.
