Jaksi – csak a szépre, jóra emlékezem. Laci drága egy egyéniség volt. Annyi képét őrzöm, hogy nehéz nem emlékezni rá. Talán kevesen tudják, hogy miként lett belőle fotóriporter. Még a nyomdából ismertem majd úgy tudom divatárus lett a Zsarnain. Egy időben a nyakamra járt, hog Ő fotós akar lenni. Felkaroltuk, sztárt csináltunk belőle. Jó fogás volt, szerettem vele menni mindenhová. Gyors kapcsolatteremtő képessége volt. Ha kellett Horn Gyulát is szívfájdalom nélkül leszólította, s beigazította a fotózáshoz. Ha havária volt hamarabb ért a helyszínre mint a rendőrség vagy a mentők. Amikor kigyúlladt a deszkatemplom , lángokban állt a faépület élete kockáztatásával kattintgatott. Igaz, közben olyan Istenes szavakat is mondogatott, amiket nem kellett volna. Másnap kaptam az ukázt, hogy tegyem lapátra. Oké, mondtam most elutazom 10 napra, Te meg húzd meg magad, hátha fenn elfelejtik a szentségtelenségedet. Jaksi viszont nem nyugodott – emlékszem az osztrák olasz határon csörgött rám, hogy a főszerkesztő már vissza is vette. Talán ő lett volna az egyetlen akit kirúgtam volna a 15 év során. Sosem felejtem el, hogy Horváth Szabolccsal milyen klasz képes riportot készítettek a Szajoli vasúti szerencsétlenségről. Majd mindketten bementek a miskolci rádióba promotálni a hétfőre beígért anyagot. Szenzációs adás volt. Még a szilveszteri összeállításba is bekerültek. Laci egy móka mester volt – ha most fenn a DH mennyországbéli szerkesztőségében Szikra Palival fröccsöznek – tutira szóba jön – miként is kapott Jaksi egy csecsen kiküldetést a távirati irodától. Na, de ezt majd ha jó kedvem lesz elmesélem. Mi is egy hétig gurultunk a nevetéstől annyira sikeres volt a beugratás. Palika – a bocsánatkérések mestere találta ki a sztorit, mi eljátszottuk – Jaksi meg vette az adást….
