Ember, soha ne add fel! Bízva, bízzál, hátha? Ez ugye nem egy szószerinti idézet, de most hirtelen, amikor megláttam ezt a levelet, más nem jutott eszembe.
Pontosan augusztus 25. délelőtt leparkoltam Siófok centrumában, s azonnal megpróbáltam mobilon jegyet váltani. Nem sikerült. Mint ismeretes ilyen ügyekben egy balszerencsés spíler vagyok tehát azonnal riasztottam az ottani városőrséget, mivel az automatájuk se működött. Már is jött egy készséges fiatalember, aki megbabrálta az automatát, bedobált a pénzemből vagy ezer forintot, de hiába. Utána az én és a nejem telefonjáról is elindított parkolási applikációt, de ez se jelzett vissza. Viszont aznap délután családunk mindkét mobiljára szinte egyszerre érkezett a figyelmeztetés, lejárt a parkolási idő és mindkettőnktől ugyanarra a rendszámra kiszámláztak személyenként vagy két ezer forintot. Az alig egy órás megállásért. Már hallom, mondja, valaki csak velem történhet ilyen galádság. S tényleg.
Nos, miközben késő délután a balatoni panorámában gyönyörködtem elhatároztam írok egy panaszos levelet a Vodafone és a szép nevű városőrség ügyfélszolgálatára. S, lám már mostanra kezdtem elfeledni, elszállóban volt a mérgem, amikor ma a mobilszolgáltató levelét megkaptam. Ők értesítettek korrekt módon, hogy megtérítik a káromat, férfiasan beismerték műszaki hiba miatt fejtek meg. Oké meg van bocsájtva, azt viszont nem értem miért kérdezik, elfogadom e a hatezer forintos jóváírást, s ha kegyeskedek, akkor hívjam fel őket, mert tőlem akarják hallani. Na, ezek nem ismerhetnek, különben hogy juthat eszükbe az elutasító válaszom.
Persze a városőrség – micsoda találó név, nem olyan rideg, mint a rendészet – még válaszra se méltatta a levelemet. Igaz még nincs vége a nyárnak. A lényeg a Vodafone már beelőzte őket.
