A Hatóság nyilvánosságra hozott összefoglalója nem állít olyat,
hogy az állítólagos 300-as listából 100 esetet vizsgált meg a
Hatóság. A Hatóság ilyen leválogatást nem is tudott volna végezni,
hiszen nem áll a Hatóság rendelkezésére a 300 magyar állampolgár
nevét és telefonszámát tartalmazó lista. A Hatóság arról sem tudott
meggyőződni a vizsgálata során, hogy létezik-e egyáltalán ilyen
lista, mivel az Amnesty International nem működött együtt a
Hatósággal.
Ahogy azt a nyilvánosságra hozott összefoglaló részletezi, a
Hatóság vizsgálata kifejezetten arra irányult, hogy a sajtóban
megjelent személyek esetében alkalmazták-e a magyar bűnüldöző
szervek és nemzetbiztonsági szolgálatok a kémszoftvert, és ha igen,
e tevékenységük összhangban volt-e a személyes adatok kezelésére és
védelmére vonatkozó jogszabályi előírásokkal. A Hatóság
vizsgálatának egyik része tehát a konkrét, megnevezett személyekre
irányult.
A vizsgálat másik részében a Hatóság a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálattól kért statisztikai adatszolgáltatást követően,
kikérte a megrendelő szervektől (adatkezelők) az eszközalkalmazásra
vonatkozó összes ügy ügyirat- és engedélyszámát, amelyből a
mintavételezés során előállított ügyiratlistán szereplő összes
előterjesztést és igazságügyért felelős miniszteri határozatot
(engedélyt) egyenként ellenőrzött a megrendelő szerveknél
(adatkezelők) tartott helyszíni vizsgálatok során. A mintavételezés
során leválogatott ügyiratok, valamint a nyilvánosságra hozott
személyek esetleges eszközalkalmazással történő érintettségének
vizsgálata képezte azt a közel száz esetet, melyre az összefoglaló
hivatkozik.
A Hatóság hatásköre az információs önrendelkezési jogról és az
információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a
továbbiakban: Infotv.) alapján csak az igazságügyért felelős
miniszter általi külső engedélyezés jogszerűségének ellenőrzésére
terjed ki, a bírósági adatkezelési műveletekkel kapcsolatban a
személyes adatok védelméhez való jog érvényesülésének ellenőrzésére
nem, így a Hatóságon nem kérhető számon a bírói engedélyek
ellenőrzésének hiánya!
A Hatóság az igazságügyért felelős miniszter általi külső
engedélyezés jogszerűségének ellenőrzése során minden egyes esetben
megvizsgálta az előterjesztést, hogy az megfelel-e a jogszabályban
meghatározott formai, eljárási és tartalmi követelményeknek. A
Hatóság azt is megvizsgálta, hogy az előterjesztő megfelelően
igazolta-e, hogy a titkos információgyűjtés nemzetbiztonsági
érdekből szükséges. A Hatóság vizsgálata tehát kiterjedt a
nemzetbiztonsági érdek meglétének és mibenlétének vizsgálatára,
valamint arra is, hogy az előterjesztő ezt tényállással is
igazolta-e. A Hatóság azt is minden esetben megvizsgálta, hogy az
igazságügyért felelős miniszter a külső engedély megadását az adott
előterjesztésben részletezett tényekre és körülményekre tekintettel
megindokolta-e.
A Hatóság az eljárásában kizárólag a vizsgálattal érintett
igazságügyi miniszteri határozatokat ellenőrizte, nem
általánosságban vizsgálta azt, hogy az engedélyezési eljárásban
hogyan alakul a kiadmányozás rendje. Ez utóbbira a hatályos
jogszabályi rendelkezések szerint az Országgyűlés Nemzetbiztonsági
Bizottsága jogosult. Ahogy ugyanis arra a 32/2013. (XI.22.) AB
határozat is utal, "az igazságügy miniszter engedélyezési eljárása
fölött az Nbtv. 14. § (4) bekezdése értelmében az Országgyűlés
Nemzetbiztonsági Bizottsága gyakorol ellenőrzést".
A Hatóság szükségesnek látja hivatalból megküldeni a nyilvánosságra
hozott összefoglalót a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökének szíves
felhasználásra.
Végezetül a Hatóság azt is szükségesnek tartja kihangsúlyozni,
hogy az eljárásában semmilyen adatot nem titkosított (minősített), a
Hatóság az előterjesztők által jogszerűen magállapított minősítést
alkalmazza.
Fentiekben ismertetett tényeket a Hatóság honlapján elérhető
összefoglaló részletesen is tartalmazza.
Dr. Péterfalvi Attila
elnök
Kiadó: Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság NAIH
