Hej Miskolcon van számos utca és minden utcában jó néhány erkély. Tulajdonképpen valamennyi régi épülethez tartozik egy utcára nyíló terasz. Nekünk is volt a Széchenyi út 48 szám alatti ház első emeletén. Húsz évig laktunk ott, de nem emlékszem, hogy gyakran mentünk volna ki oda. Annál többet bámészkodtunk az ablakban.
Hogy miért is nem kultiváltuk, ennek egyszerű prózai oka volt. A rengeteg galamb oda piszkolt, állandóan takarítani kellett volna. Bár nem etettük mégis valahogyan odaszoktak és odaszartak. A május elsejei felvonulásokon viszont mindig kiálltunk kiültünk és páholyból néztük a menetet. Már amennyire lehetett. Apám ugyanis nem merészkedett ki, később mamám se mert akkor megszólnak, mi vajon miért nem lengetjük a zászlót a sorban!
Én viszont szerettem, szerettem volna erkélyéletet élni. Olyan három négyzetméteres volt és csodálatos kovácsolt vas korláttal ami egyidős lehetett az épülettel. Szerintem sem mi sem az elődeink nem festegették. Alaposan belemart már a rozsda.
Mamám gyakran mondogatta – hogy ezen az erkélyen telt ház volt 1944 március 19. délelőtt. Az ott lakó Kolozs doktor, ügyvéd úr családja virágokat szórt az ott elvonuló német hadsereg katonáinak. Hogy aztán nem sokkal később elhurcolják és megöljék őket. Övék volt a háztömb amelyet államosítottak és innentől az épület romlásnak indult. A rendszerváltásig a MIK egyetlen gondja a lakbér beszedése volt.
Megjegyzem az eset nem egyedi. Képeink szerint sok szép miskolci erkély van még a belvárosban. Közös bennük, hogy elhanyagoltak, veszélyesek, ki tudja , hogy statikailag elbírják e a terhelést. Szerintem érdemes lenne valamennyit egy menetben felülvizsgálni mielőtt bármilyen nagyobb baj megesne.
Itt az első képen a Székelykert, illetve a Béke étterem épülete, amit 1970 – ben a levegőbe röpítettek. Ott voltam láttam írtam róla már eleget. Ma a helyén a Pátria palota pöffeszkedik. Már ezt is megszoktuk, hozzánk nőtt. Viszont mit nem adnánk azért ha ezek a múltszázadi hangulatos békebeli időket idéző miliőt sugárzó polgári épületek sorjáznának városszerte mint Sopronban vagy Egerben.
Ne feledjék utcai erkélyek – át kellene valamennyi „világítani”!
