Az elfeledett ládikó – valamikor minden sarkon állt vagy lógott – pöcköltem ahogyan tudtam

Gondolkodóba estem. Merre van a legközelebbi postaláda? Emlékeimben él, hogy  csak a villanyrendőr környékén kettő volt valaha. A Kazínczy  utca sarkán és a szuvenír bolt előtt. Az előbbi falon a másik lábakon áll. Ma már ne tessék keresni, elvitte a cica. Talán a főposta előtt még maradhatott egy, holnap le is ellenőrzöm. Eltűntek ezek az életünkből mint a medvecukor. Valamikor még érdeklődéssel lestem, hogy miként ürítik ezeket.  A zöld Barkas mikrobuszból kiugró ember egy reteszes vászontarisznyába öntötte a leveleket és uzsgyi vele az állomásra, a szortírozóba. Na ennek már vége. A fax majd az internet ennek is betett -nem is tudom mikor gyömöszöltem már levelet ilyen ládába. Szokásom volt, hogy kis újaimmal bepöcköljem amennyire csak lehet, ne , hogy valaki ki horgássza a fontos üzenetemet.

Jut eszembe most adtam fel Beregsurányba egy  levelet 3600 forintért, gyorspostával, egy egyszerű vékony borítékban. Ígérték, holnap reggelre ott lesz. S ha nem, akkor holnap utánra. A címzett beregszászi, de mivel az ukrán postában egyáltalán nem bíznak, nyitottak Surányban egy postafiókot. Ezért naponta átgyalogolnak a határon a konzulátusról, mert ha ez a levél egyenesbe lenne küldve  – minimum egy hét. Ám az se biztos, hogy akkor meg is lenne.

szantograf.hu