Pontosítok, ez kikoptatott gyep Miskolcon a lottóházi földalatti garázs lejárata mellett éktelenkedik.
Mivel vagy a nyolcvanas években itt laktam, s garázsom is van a mélyben jól ismerem ennek az aprócska területnek a hányattatását.
A kezdetben nem voltak itt korlátok rácsok, zöld volt a fű, míg ki nem taposták.
Jó magyar szokás szerint két egymástól távoli pont között a legrövidebb út az egyenes.
Igaz, ezt máshol is ismerik. Norvégiában addig nem parkosítanak amíg nem jegyzik fel, hogy az emberek miként alakítják ki a csapásokat. Ha ez megvan utána jönnek a kertészek. Akik tiszteletben tartják a kitaposott ösvényeket.
Nálunk ez nem így van. Vassal, korláttal, tiltó táblákkal próbálják útját állni a józan paraszti kényelmességünknek. Lám mint itt. Harminc év után minden évben felássák, füvesítik ezt a sarkot. Mindhiába.
Soha se fog menni, mert nem vagyunk hülyék 3-4 métereket kerülni három négyzetméter üde pázsit kedvéért.
Ezzel tehát így jártunk. Ha csak nem jut eszébe valakinek újabb korlátokat, rácsokat szögesdrótokat ide rakni. A természet védelmében.
