Olvasom – mert azt is szoktam – Dr. Hevesi Attila földrajz tudós a szakma kiválósága nem kapta meg a városnapi kitüntetést. Hiába terjesztették fel. Tudom, rajta kívül még nagyon sokan kimaradtak a szórásból. Így aztán nem is szólhatunk egy szót se, ami késik az nem múlik. Van idő. Attila örökifjú.
Ha a tanár szobrát kellene megformázni Attilát javasolnám példaképnek. A tanár urat. Mert elfogult vagyok. Nagyon is. Osztályfőnököm volt a Földes Ferenc Gimnáziumban három éven keresztül. Pontosan 1969-ig. Elég kalandos úton kerültem a csapatába, amikor csak annyit mondott – mindegy mi volt idáig, csak az számít mi lesz majd most. Kijöttünk. Nagyon is jól. Biológiát és földrajzot tanított. Meg emberséget. Mi a diákjai rajongtunk érte, meg rajongunk ma is. A találkozókon elvész köztünk, mintha Ő is az osztálytársunk lenne. Népszerűsége töretlen máig is. talán ez volt a veszte akkoriban. Ez a fajta nemzeti liberalizmus nem volt ínyére az akkori tanári karnak.
Erdélyben vitt minket – sajnos erről én lemaradtam – s megismertette velünk a világot. Amerikába úgy mászta meg az ottani hegyeket, hogy kitűzte a csúcsra a magyar zászlót. Ha osztályozni kellene , Attila jeles volt osztályfőnökiből. Először azt hittük azért mert majdnem egykorúak vagyunk. Tévedtünk, Attila mindig is ilyen volt és lesz. Sokszor fedezte a csínyjeinket és ha tehette még társult is hozzá. Kívánom mindenkinek ilyen tanára legyen.
Mifelénk az osztálytalálkozó a 4H összejövetele ünnep. Piros betűs nap. Alig várjuk. Hogy mi tüntessük ki ha már a város elhalasztotta a neki járó elismerés átadását. Tőlünk megkapja azt a szeretetet amit kiérdemelt.
