Adjak ne adjak. Ha feleségemmel vagyok szórom a pénzt. Jómagam szőrösszívű vagyok, nejem viszont mindenkit megsajnál. Így aztán a főváros forgalomban, amikor már légkondi is smafu, lehúzott ablak mellett egyre másra jöttek a hajléktalanok. Minimum egy százas, ahány lámpa annyi rezes tallér. Végül ahogyan megszámoltam a parkolásra kirakott aprókat, rájöttem taxival olcsóbban megjárhattuk volna az utat.
Viszont cserébe kideríthettem a külföldi koldus maffia vígan üzletel Budapesten. A BAH csomópontnál egy olyan lányt láttunk akinek minden végtagja ki volt fordítva. Ilyet a természet magától nem produkál. A szerencsétlen nem ment a kocsik között hanem rángatózott. Kiderült Ukrajnából jött, a többség viszont román. Az utóbbiak csak annyit tudnak magyarul, hogy kösz.
Esténként ahogyan reggel kirakták őket ugyan úgy begyűjtik a szerencsétleneket. Szerintem ha akadna egy belevaló rendőri csoport kibogozhatná ezt a bűnöző hálózatot. Biztosan van valahol egy pince vagy raktár ahol altatják a koldusokat miután elszámoltatták a bevétellel. S az is kiderülne, honnan importálják a koldusokat.Akiket szándékosan megcsonkítanak , üzleti céllal.
Adjak ne adjak. Ez a kérdés. A pénz, ami nem kevés egy nap mind a maffia kezébe landol. Reggel a hőségben mikrobusszal, terepjáróval járják végig a csomópontokat, s naponként váltásban szórják ki a nyomorék koldusokat. A hazai , a magyar hajléktalan, a mieink már kiszorultak a piacról. Maradt nekik a Széll Kálmán tér, ahol a rendőrök óvják őket. Csak ott láttam Fedél nélküli, újságot árulókat.
Ez van most az utakon mi lehet az aluljárókban? A belvárosban már érzékelhető a Tarlós István bevezetett rendelet – lényegesen kevesebb az utcán élők száma.
