Napi vendég vagyok a Búza téri piacon. Valamikor ugyanis a mezőcsáti országút mentén vettem a jó dinnyét. Közvetlenül a termelőtől mert ott a földön válogathattam. Még korábban a miskolci piacon, de nem szívesen. Minden vétel egy rémálomnak tűnt. Volt aki lékelt volt aki engem akart megszúrni, főleg ha nem találtam elég zamatosnak. Gyakran megesett, hogy a tököt még ott a piacon elhajítottam mert ki mer hazamenni egy rosszal, egy ehetetlennel. Megmondom mostanában sokat változott a helyzet, az árusok kedvesek, a választék óriási és már nem hivatkoznak a Köjálra vagy az ántéeszre, hogy tilos a lékelés. Három négy kóstoló és már el is teltem ezzel a vízhajtó gyümölccsel.
Emlékszem egy zöldséges ismerősöm beavatott az összes dinnyés trükkbe. Be lehet fecskendezni egy kis konyakot a dinnyébe. Megcukrosodik ettől. Vagy ha lékelnek a kést egy olyan cukros mézes vizes pohárban öblögetik, hogy az aprócska kóstoló szelet édes legyen. Le lehet bukni, de az igazi dinnyést nem lehet átverni. Kioktattak ha egészet választok kopogtassam meg, ha kong akkor jó de ha tompán pufog akkor már megereszkedett. Persze lehet, hogy fordítva, ne törődjenek vele, a lényeg, kopogni, olybá tűnni mintha szakértők lennénk. Az árus is másként kezel. Vagy egy jót röhög, rajtunk, magában.
Egyébként a tuti tipp, az idén még nem csalódtam, a miskolci piacon, úgy mértani középen a második sorban a sarkon van a kifogástalan dinnye. Igyekezni mert lassan nyakunkon a Lőrinc aki állítólag ebbe szokott kisdolgozni. Előzzük meg.
Legközelebb a gomolyáról regélek. Addig is ajánlom, a dinnyéhez egyenek egy kevéske finom kenyeret. Csúnya paraszt szokás, de jobban esik a gyümölcs.
