Bezzeg a mi időnkben. Volt iskolatej, dobozos szívószállal és finom kifli hozzá. Otthon csak kakaóztam, de a suliban imádtam a friss tejet. Emlékszem, már kora reggel kihozta a miskolci tejipari vállalat Csepel teherautója és letette a tanári szoba elé. Valami nagyon kevéske pénzt fizetnünk is kellett érte, talán egy forintot, de akkoriban ez az összeg még senkinek nem okozott fejfájást. Akinek nem volt rá apanázsa az iskola kifizette.
Tudom most is létezik ilyen szolgáltatás, de sok helyen akadozik. Támogató, pénz híján nem jut mindenhová. Főleg oda nem ahová nagyon elkelne.
Központilag nem erőltetik már ezt mert a hazai tejtermelés visszaesett s a külföldi tejbe-vajba szállítók kerültek helyzetbe. Hiába volt a magyar árut a hazai bevásárló központokba, nálunk minden olyan kampány szerű, nosza csináljuk, majd minden feledésbe merül. Pedig kellene a kálcium a gyerekeknek mert megeshet, hogy a világ másként alakul mint ahogyan elképzeltük. És csak vissza kell állítani a katonai sorozást ha nem akarjuk, hogy védtelenül maradjunk Európa közepén.
Alma. Több termett mint gondolnánk. Kegyes volt a természet velük, nem volt aszály, muszáj mi egyéb. Piroslanak a nyírségi fák, az új ültetvények amelyeket nemrégiben még dérrel-dúrral kivágtunk. Mondván az orosz piacnak befellegzett. Emlékszem, az átkosban is megtörtént, hogy túl sok alma termett. Bíró József kereskedelmi miniszter kitelefonált Moszkvába, hogy küldenénk vagy hatvan vagonnal, de visszafelé se jöjjön üresen a szerelvény. Legyen rajta sok Zsiguli. Dá, dá recsegték a vonal túlsó végén. Így aztán a Moszkvában állandóan szatyorral kódorgó polgártársak egy hétig kaphattak téli gyümölcsöt. Magyart, olyat amit nem kellett egyenként selyem papírba csomagolnunk. Jó üzlet volt.
Most viszont a fránya embargó miatt – amit minden gond nélkül ki lehet játszani – nyakunkon a sok finom gyümölcs. Az oroszok tiltott alma.
A mi miniszterünk kitalálta, akkor az állam felvásárolja, igaz bagóért és rászabadítja a közétkeztetésre. Tehát az iskolatej után lesz suli alma is a gyerekeknek. Az ötlet jó, bár a konzervgyárak is feldolgozhatnák ha lenne rá kapacitásuk. Lének, mert az almafröccs finom üdítő.
Különben a hozzáértők szerint napi egy alma akár minden egyéb vitamint pótolhat.
Különben a szerkesztőségben minden reggel kiraktak egy tál almát, kedvünkre ehettük. Jó szokás, mi is beszállhatunk a jó termés elpusztításába. Csak arra kell majd vigyázni, nehogy közülünk valaki egy-két kilót kicsempésszen a továrisoknak.
