Hetvenéves az Észak-Magyarország, mostani nevén az Észak. Szépkor egy újság, egy napilap esetében. A mai lapban egy színvonalas szerény összefoglaló olvasható a jubileumról. Ajánlom mindenki figyelmébe. Lám a saját csoportképem nem a legsikerültebb( ki is cseréltem egy profira) viszont a fotózás körüli pillanatokat csak lefotóztam.
A torta szeletelését is fényképeztem. S ettem is belőle. Tanúsítom ritka finom volt.
Közben sikerült néhány régi képet is előkotornom a valamikor szerkesztőség életéből. Ezt is hamarosan felteszem s várom, írják meg kik láthatók ezeken.
Véletlenek meg nincsenek. Ma egy ismerős arcot fedeztem fel a Népkerti buszmegállóban padon. Régi kollégám – Pozsonyi Sándort aki évtizedeket töltött az Észak-Magyarországnál.Mondtam neki, hogy a mai lapban Ő is szerepel. Majd egy félórán át beszélgettünk a régi közös emlékekről. Amit itt is megosztok majd.
Még egy apróság – a mai lapban megjelent Adamovics Ilona visszaemlékezése a régmúlt szerkesztőségi életéről. S ebben ott van, hogy telefaxon jöttek a hírek.Nos mint túlkoros ezt a bibit rögtön kiszúrtam. Telefaxok csak a nyolcvanas évek végén jelentek meg. Előtte volt az MTI rádióhullámon dolgozó géptávírója, mellette a normál vezetékes géptávíró. Mindkettőn kopogtak a hírek egy hosszú papíron. A géptávírón magam is sokat dolgoztam, a Mahart tengerjáró hajóit hívogattam, mikor merre járnak és mit szállítanak.
Egyébként az utolsó géptávírót ami háromszor olyan nagy volt mint az írógép megőriztem. Muzeális tárgy. Nagyok sok jó és rossz hír közvetítője volt. Jó lenne valahol kiállítani, mint egy kommunikációs ereklyét.
Mint az várható volt nem teljes a volt kollégák listája. Bocs , Lesko Pal kimaradt. A fia reklamált jogosan. Jóvá tesszük, elnézést. Közben újabb hiányzó – Illésy Sándor, tőle is elnézést.
