Folyamatosan tesztelem a miskolci vendéglátó helyeket. Időnként egy egy esemény kapcsán gondba vagyok hová is vigyem a messziről jött vendégeimet. Mindig tartok attól, hogy ha felsülők nem a szakácsot , hanem engem hibáztatnak. Mondván valami kényszerű soherságból oda vittem őket.
Nos, tényként írom, Miskolcon most két hely van ahová bárkit nyugodtan meghívhatok, s nem vallok szégyent. Árban és minőségben a Murphy és a Calypso verhetetlen. Most a német vendégeimet az utóbbi különtermébe vittem. Végig rendeltük étlap szerint amit csak lehetett és a különterem, a kabinetszobában egy ritka jól sikerült lakoma részesei lehettünk. A felszolgáló előzékenysége, rugalmassága, a konyha gyorsasága elkápráztatta a messziről jött vendégeimet. Hogy mit kértem – magyaros szűzérméket érmeszerű burgonyával. Nem volt az étlapon, mégis secperc s hozták. A Jókai bablevesük meg utánozhatatlan. Emlékeimben, korábban a Bortanyán csinálták ilyen finoman anno a hetvenes években. Egyébként ezt is el lehet rontani ha a séf ezt nem szereti. Ám úgy tűnik a konyha főnöknek is ez lehet a kedvence. Mert kétszer egymásután nehéz ilyen egyforma finomat kreálni. Hajrá Calypso!
