Ha sokat beszélnek a sóletról megkívánom. Így jártam most vasárnap is. Gondoltam benézek az Aréna Plazába , milyen is egy vasárnap üresen kongó bevásárló központ. Szomorú, rideg, kihalt, bezárt boltok,olyan gyászos hangulatot árasztott a hatalmas monstrum csarnok. Bár egy-egy apró bazárban, ahol maga a tulajdonos állt be a pult mögé ott valami csoda reményében kinyitottak. Persze rájuk se néztek, míg a vendéglátó placc zsúfolt volt.
S volt sólet is. Kezdtem lenyugodni. Íme a kép, látszik nem az igazi ,de tarjával , tojással elmegy. Kértem hozzá kenyeret, de meggondoltam, csudára száraz volt, lemondtam. Meg egyébként is abban bújik meg a kalória. Békésen betermeltem, s átnyálaztam a blokkot. A kenyeret a pénztáros hölgy csak beütötte, hiába mondtam le. Kíváncsi voltam mi lesz a reakció ha kicsinyes problémámmal előhozakodom. Nos, mutatom a blokkot és szóvá teszem , hogy ötven forinttal megkárosított. Nem nagy ügy, de jó ha tudja, tévedett.
Válasz – s akkor most mit csináljak – tőlem kért tanácsot a Főzelékfaló csinos pénztáros hölgye.
Ha segíthetek , elmondom mint tehet – udvariasan visszaadja a pénzt, elnézést kér a tévedésért – ami nem jár Önöknek , vagy mondhatja uram maga egy pitiáner és kidobja a félszázast. Esetleg úgy is dönthet, pénztár után reklamációt nem fogad el.
A hölgy kedvesen visszaadta a nem fogyasztott kenyér árát. S csak nézett maga elé. Úgy mintha éppen egy elsuhanó UFO-t látna.
