Szóval úgy kezdődött, hogy Ferenc, ma már Ferike az utcánkban téblábolt. Kérdeztem volna e kedve tisztes honoráriumként egy két dolgot elrendezni a kertben. Tud füvet nyírni, gyomtalanítani és sepregetni. Nem mondanám, hogy a munka hőse, megbízható, de figyelni kell, hogy mit hogyan csinál. Egy fiatalember akivel sors kegyetlenül elbánt, szülei meghaltak,a rokonság meg kizárta a lakásból. A telet is rendre az utcán tölti. Megedződött – ahogy ő mondja minden nap meg kell küzdenie a túlélésért. Nem sajnáltatja magát, nem tolakodó, udvarias, alkalmazkodó fiatalember. Önmagától viszont képtelen pályára állni. Elveszett a személyi igazolványa és erre a rendőrök négy napra lecsukták majd kiengedték. Igaz, hogy ezzel még nem lett semmilyen dokumentuma, de a büntetését csak így tudhatta le.
Ferikével időnként beszélgetünk. Lehet mert nem iszik, nem szipózik, nem bandázik és kerüli a részegeket. Megesik, hogy belekötnek és a garázdák rajta próbálgatják az erejüket. Ő meg a tehetetlenségében már úgy veszi, hogy ez az élet, tűrni kell. Segítséget se tud kérni mert már a mobiltelefonját se képes feltölteni.
Gondoltam, gondoltuk, Ferike megérdemli , hogy segítsünk rajta. Mondják aki egy embert megment, az az egész világot menti meg. Indulna a Ferike projekt, hogy télre fedél legyen a feje alatt, ne kelljen a hajléktalan szállón tölteni az éjszakát. Első lépés, kell egy igazolvány neki, ami most nincs. Tehát Ferike bemegy az okmány irodába és költségmentesen kér majd egyet. Ezzel jelentkezhet közmunkára és innen már egy lépés, hogy a jövedelem igazolás birtokában egy kuckót megpályázzon.
Nem is hittem volna , hogy egy embernek egy ilyen feladat mit jelent. Ferike szorong, megijedt. Töpreng, mennyire lesz képes ezeket nagy lépéseket megtenni.
Ki segít még…?
