Sosem hagytak magunkra – amikor ide lovagoltunk – majd egy lóért megvettük a földet – teszetosza az unió védelmi tanácsa

Igazából már kezdjük megszokni a tumultust.  A hírekben is kezd visszaszorulni, hogy ma éppen mennyi migráns haladt át az országon. S hogy itt ott üléseznek s törik a fejüket, hogy mit tegyenek már aligha érdekel valakit. A lényeg, hogy a bevándorlók, csak jönnek jönnek és jönnek majd. utánpótlás van.  Legfeljebb az okozhat gondot, hogy a hidegben fázni fognak. Szegények elindulnak ingujjban nem is sejtve, hogy erre felé mi már didergünk.

Látom Európa egy hatalmas demokrácia. Egy Hyde park ahol minden politikus kiabálhat, mondhatja  a magáét, sértegetheti egymás és tehetetlenül nézik mint a moziban Európa megszállását. Tessék megnézni ezt a hajót, ezt a fotót. Nekem ismerős. Az Exodusból. Amikor mi menekültünk feléjük ugyanígy csimpaszkodtunk, tülekedtünk a nagy bárkára. Akkor is a totális bénultságban, vakságban szenvedtek a politikai vezetők.

Sajnos a döntéshozók, akik tehetnének valamit a beáramlás ellen még csak kalkulálnak. Nem hallják a közvélemény hangját, nem akarnak rossz színben szerepelni.  S majd úgy járnak mint Merkel kancellár akinek a vendégszeretete , befogadókészsége sokba, egyre többe kerül mindannyiunknak.

Igaz rajtunk csak átgázolnak. Már nem is tudjuk, hogy védelemre és a szerencsétlenek ellátására mennyi milliárdot költöttünk.  Át kell írni a költségvetés. Kurtítani kell az egyéb kiadásainkat. Ki a franc örül ennek.

A magyar kormány a épeszű javaslatokkal állt elő az unióban.az áradat megfékezésére. Ebből mazsoláztak. Ám, hogy mikortól zárul az unió déli kapja még mindig nem tudjuk.

Csak azt, érzékeljük, hogy milyen lehetett a honfoglalás vagy a tatárjárás. Miként élték meg őseink amikor először ők lovagoltak be a Kárpát medencébe.  Mit szóltak a már itt élők? S hogyan alkudtunk meg egy lóért a bennszülöttekkel. Majd milyen lehetett amikor egyszer csak a ferde szemű tatárok kopogtattak keletről. Később délről a törökök szorongattak, de a lényeg, sose voltunk egyedül.