Nagy bajban lennék ha valamiért most három forintot kellene leperkálnom. Bár van még egy két lyukas kétfilléresem, ami törvényes fizetőeszköz s ha tetszik ha nem el kell fogadni. Vajon a postán az ablaknál milyen fancsali képet vágnának ha a havi sárga csekkjeimet kétfilléresekkel rónám le. Mindez arról jutott eszembe, hogy a képen látható fémdoboz gyűjtőnél reggeltől estig sorakoznak. Az automata darabonként már csak három forintot ad dobozonként. Korábban ötöt. Nem értem miért csökkent a felvásárlási ár, csak nem ennyire erősödött a forint ?
S egy régi sztori abból az időből amikor még Füzesabonyig volt meg a sztráda. Bús Gábor Olivér kollégám – igen az Üvegtigris egyes és kettes szerzője – a pálya végén ezressel fizetett. Az éber pénztáros rá hívta a rendőrséget és éjszakára bevarrták a gépkocsivezetővel együtt mondván a bankóval valami nem stimmel. Persze hat óra elteltével kiderült, hogy csak a hölgy szeme volt rossz. Tévedett, de nem kértek bocsánatot.
Legközelebb – az én ötletem alapján – a sztrádadíjat tíz forintosokban vittük. Biztos ami biztos. A hölgy, az ismerős fanyalgott, de csak átvette. Biztattam, ha nem tetszik hívja megint a zsarukat. Közben mögöttünk már tornyosult a kocsisor így számolatlanul átvette az aprókat. A zsákot persze kértük vissza.
