Hogy , hogy nem talán ez volt az idei tavasz utolsó nagy bálja – a Bécsi a Budapesti Intercontinental nagytermében. A jeles hazai és a hazánkba akkreditált külföldi diplomáciai kar csaknem teljes egységben táncolta végig az éjszakát. A bál főszervezője, Rózsa B. György barátom ismét nagyot alkotott. Tapasztalatból mondom, nem könnyű eltalálni a vendégek ízlését. A köszöntő, a műsor és a vacsoraidőt úgy kell szinkronba hozni, hogy mindenki elégedett legyen. A mostani rendezvény fővédnöke, támogatója a nagy múlttal rendelkező Grawe osztrák életbiztosító társaság volt. Számukra ez egyben egy nagy születésnap is volt, mivel éppen két évtizede, hogy meghódították a magyar piacot.
Aki ismer tudja , hogy számomra a vacsora is egy fontos részlet. Előétel egy különleges libamájas tálacska. Majd utána a töltelékkel beterített bélszín, hozzá lila krumpli püré karalábés tálkán. Desszert, réteskék fagyival. A séf is kitett magáért. A zenekarok váltogatták egymást. Akadt egy két ismerős táncos pár, akiket nézni is jó volt. Kedvet csináltak a mozgáshoz. Egyetlen rendkívüli esemény, hogy egy asztalunknál lévő úr tánc közben elvesztette a spanyol övét. Szerencsére megtaláltuk. Szerintem azért csúszhatott le mert a mozgás erőteljesen megapasztotta a pociját. Különben minden rendbe volt. Mint ahogyan minden Rózsa Gyuri által szervezett bálon.
Egyébként hamarosan kifaggatom, hogy kell bált rendezni, s mi a titka, hogy az övén mindenki heppi.
