Drága édesanyám kora nyártól késő őszig spájzol. A gyümölcsöktől a savanyúságokig mindent elrak. A kedvencem a szeder és az egres, sose hiányozhatnak a választékból. Nem nagy lelkesedéssel veszem ki a részem az üvegmosásból, a paradicsom passzírozásából és a lekvár főzésből. Gyorsan megtanulom, hogy október előtt nem ajánlatos torkoskodni a kamrában. Amíg fehérlik a befőtten a tartósító szalicil, rá néznem sem szabad a finomságokra. Viszont magam szabhatom, rajzszögezhetem le a papírboltokban kapható, stelázsit díszítő szegélyt. Igazi, szakavatott háttérember leszek a privát konzerválásban.
A szomszédunkban, a Széchenyi utca 64. alatt van a város legnagyobb porcelánüzlete. A másik az Ady hídnál található. Innen szerzem be az üvegeket. Itt a csúzlimhoz való befőttes gumit is tartanak. Celofánért viszont be kell járnom a háztartási boltokat. A szalicilt a patikában vesszük. És ha minden együtt van, kezdődhet a felfordulás, amitől menekülnék, ha tehetném.
Miskolcon nem sok ember van, aki az átkostól a rendszerváltásig átívelően koordinálja, vezeti az iparcikkek üveges szegmensét. Deák Attila, az Amfora kelet-magyarországi igazgatójaként sajátítja el a törékeny és nélkülözhetetlen háztartási cikkekkel való kereskedést. Idejében önállósítja magát, megalapítja az immár csaknem negyedszázados Észak Üvértet. Ismertségüket a Szeles utcai hangáráruházban alapozzák meg. Ott, ahol hegyekben állnak a gyümölcsös meg az uborkás üvegek. Mellettük a vákuumfedelek, amelyek megtörik a celofán hegemóniáját. Poharak, kicsik és nagyok, vékonyak és vastagok százszámra tornyosulnak. Nem is csoda, Attila fülének mennyei zene a vendéglátóhelyeken, amikor üvegcsörömpölést hall. A régió vendéglősei és vegyesiparcikk boltosai nála tárazza be a fogyóeszközeit. Első nagy vevőjük az Abuczki József vezette Orient 2000. A Calypso, a Dolce Vita, a Székelykert és a Juno is tőlük szerzi be a tányérokat és az eszcájgokat. Törzsvásárlójuk Deutsch Miklós, Freund Jenő, Fórián Lajos, Krupla József és Galambos István.
A miskolci gyorséttermekben, a tömeges étkeztetésben még az Uri Geller-féle, könnyen hajló, gyorsan eltüntethető, félzsíros, alumínium kanalakkal-villákkal eszünk, amikor Fitos István monogramos, lapos és mélytányérokat rendel Attilától. Az Észak Üvért az Alföldi Porcelángyárban készítteti a tapolcai nagyszálló feliratos, óriás lapostányérjait. A miskolci régiségvásáron egy-egy ilyen rekvizitum ma már aranyat ér.
Közben igyekeznek lépést tartani az igényekkel. Az ipari mosogatógépek és a mikrohullámos melegítők elterjedésével a nagybani vásárlók a kopásállóbb és a fémszálmentes tányérokat keresik. Lassan, de biztosan átstrukturálódik a piacuk. Egyre többen fedezik fel a Szeles utcai áruházat, ahol csak ők képesek egy induló családi háztartás teljes körű felszerelésére. Ez az egyetlen hely minálunk, ahol a seprűtől a merőkanálig, a dugóhúzótól a fokhagymaprésig minden kapható. Ráadásul, az itt dolgozóknál jobban senki nem ismeri, hogy mi az, ami egy zavarszünet-mentes családi konyha berendezéséhez szükséges. Nincs a környéken olyan bevásárlóközpont, amely velük versenyezhetne.
Deák Attila ideje jó részét a Zsigmondi utcai, régi műanyaggyár telephelyén, a központban tölti. Az akváriumát is az irodájába költöztette, szembe az íróasztalával. Így többet láthatja kedvenc aranyhalait. Nem mondja, de kitaláltam, nekik köszönheti a szerencséjét is. Amikor egy-egy gyár nem tudta törleszteni az üvegek árát, az Észak Üvért pénz helyett gyümölccsel, savanyúsággal teli konzerveket kap. Ezek annyira kelendőek, hogy ma már sajátmárkás, Premiko feliratos befőtteket, konzerveket is kínálnak. Az aranyhalaknak csupán egy kívánságot kell még teljesíteniük, hogy mindezt az Észak Üvért tányérjain szervírozzák…
