A pedagógus gyakran felőrlődik, befásul, alul motivált lesz. A leglelkesebb kolléga szeméből is eltűnik a csillogás, ha tartósan kudarcok érik. Nálam betelt a pohár, nem volt más választásom, mint pályát váltani vagy megvalósítani az álmaim, az utóbbi mellett döntöttem–nyilatkozta a Demokratának Kovácsné Dr. Nagy Emese, aki eredményesen foglalkozik hátrányos helyzetű, zömében roma tanulók felzárkóztatásával.
Azoknak, akik vészjóslóan tekintenek a jövőbe, akik a cigányságot problémás tömegnek tartják, akik úgy vélik, Borsod sok szempontból sereghajtó, akiknek–az egyébként festőien szép– Észak–Magyarországról az etnikai konfliktusok, a szellemi elmaradottság, a bűnözés, a reménytelenség, képzetlen munkanélküliek jutnak eszükbe, feltétlenül el kell látogatniuk Hejőkeresztúrba. A romakérdésre, az integrációra egész Európa keresi a receptet, számos tanulmány született már, ám az elméletek java csődöt mond a gyakorlatban, így a felzárkóztatásra szánt milliárdok kidobott pénznek tűnek. Az ezer lelkes kistelepülés sulijában zajló –kormányzati és uniós pályázatokból fedezett–munkát azonban nemzetközi figyelem övezi. Egymásnak adják a kilincset az ideérkező zarándokok. Újságírók, pedagógusok, szülők, politikusok, szociológusok, szakértők sora özönlik ide, hogy megfigyeljék, hogy lehet a leszakadó társadalmi réteg anyagi és szellemi nyomorban tengődő családjainak gyermekeiből a jövő vezetőit, orvosait, közgazdászait és jól képzett szakmunkásait felnevelni. Ez a célkitűzése a IV. Béla Általános Iskola tanári karának, akik, igen kemény terepen dolgoznak, hiszen, míg az elitintézmények beszippantják a jól szituált és éles eszű csemetéket, ide zömében nehéz „gyerekanyag” jut. Árvák, állami gondozottak, mély szegénységben élő családok sarjai, akiknek nemhogy gyerekszoba, hanem gyakran étel és egy jó szó sem jut otthon. Itt a felnőtt lakosság egy része teljesen képzetlen, akadnak köztük analfabéták, akik még a nyolc általánost sem járták ki. Az alul szocializált közösségekben elfogadott, ha a tizenéves lányok szülnek és gyakran visszarántja a család a tehetséges, kitörni vágyó gyermeket. Jellemző probléma az iskolakerülés és az agresszió. Az ilyen miliőben dolgozó pedagógusokat gyakran verbális és fizikai atrocitás éri a diákok vagy épp szülők részéről. A halmozottan hátrányos helyzetű ifjakat befogadó iskolákban oktatásra alig marad kapacitás, a fegyelmezési kísérletek töltik ki a tanórát.
„Saját sikertelenségem motivált”
–Évtizedek óta tudjuk, nagyon nagy a baj, a cigányság lélekszáma folyamatosan nő, nem hunyhatunk szemet a kérdés felett, átléptük már a huszonnegyedik órát, a társadalom peremén élő tömegek integrációja a túlélés záloga. Velük kell terveznünk a jövőt, olyan embereket kell képezni, akik megállják helyüket a munkaerőpiacon, akik választ jelentenek a szakmunkás vagy akár az orvoshiányra is – hangsúlyozza Kovácsné dr. Nagy Emese, a Komplex Instrukciós Program (KIP) népszerűsítője, a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola igazgatója. Emesét sokan ábrándokat kergető idealistának tartották, mikor eldöntötte, lerakja hazánkban egy olyan pedagógiai módszer alapjait, amellyel felgyorsítható az integráció, úgy érezte annyira égetőek a gondok, hogy nincs több idő teketóriázni. Csapatával egy Amerikából adoptált gyakorlatot honosítottak meg, ami eredetileg a spanyol ajkú lakosság felzárkóztatását segíti. A programot átvariálták, magyarra szabták, itt-ott módosítottak rajta, hogy alkalmazható legyen hazai terepen. Az elmúlt tizenhat év eredményei őket igazolják.
–A saját sikertelenségem sarkallt. A pedagógusok jelentős része felőrlődik, egy idő után befásul, alul motivált lesz. A leglelkesebb kolléga szeméből is eltűnik a csillogás, ha tartósan kudarcok érik, és nem lát a reménytelenségből kiutat. Nem egyik napról a másikra megyünk tönkre, ez egy folyamat. Nálam a fordulópont, akkor következett be, mikor már gyakorlattá vált, hogy, aki csendben maradt, megkapta a kettest, mindenkit átengedtem, aki legalább ennyire együttműködött. Itt betelt a pohár, nem volt más választásom, mint pályát váltani vagy megvalósítani az álmaim, az utóbbi mellett döntöttem–magyarázza Emese, akitől azt is megtudjuk, a pedagógus társadalom jelentős része még napjainkban is idegenkedik a KIP-es módszertől, tévesen úgy vélik ez újabb terheket, adminisztrációt, plusz feladatok sorát róná rájuk, pedig ez nem teljesen igaz, hiszen a befektetett energia igen hamar sokszorosan megtérül. Ez olyan speciális kooperatív program, amely lehetővé teszi a tanárok számára a magas szintű csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog. Kiemelt szempont, hogy a diákok sikerélményt szerezzenek. Az eltérő szociokulturális háttérrel rendelkező gyerekek, hamar elsajátítják a többségi kultúrát és viselkedésformát, ebből fakadóan a magatartászavar és az agresszió is visszaszorul. A nevelők pozitív kommunikációt folytatnak, folyamatosan dicsérnek és motiválnak, ezzel harmonikus helyé alakítják az iskolát.
–Nálunk alaposan fel kell készülni minden egyes alkalomra. Mindez nem merül ki abban, hogy óravázlatot készítünk. Mi nem háborodtunk fel, mikor kormányzati törekvésként megjelent, hogy a tanároknak legyen portfliója, a KLIK pedig azért sem haszontalan, mert a vidéki kisiskoláknál a lét a tét, az elszegényedett önkormányzatok képtelenek megoldani a finanszírozást. Nálunk végre nincs létszámhiány, feltöltöttük a tanári kart és minden eszközt be tudunk szerezni, nekünk kedvezőbb ez fenntartás és nem győzöm hangsúlyozni, mellette folyamatosan pályázni kell–sorolja.
Csodasuli
Szándékosan elszakadunk kísérőinktől, mert nem egy –két minta gyerekkel szeretnénk szót váltani, akiket előre felkészítettek a sajtóval való találkozásra. Bekukkantunk az étkezőbe, a délutáni órákra, időzünk az aulában. Mindenhol csupa kedves, érdeklődő kíváncsi tekintet szegeződik ránk. Tiszta ruházatú és választékos szókincsű, tisztelettudó gyerekekkel találkozunk, sugárzik belőlük az önbizalom.
–Nincs verekedés, alsóban ugyan elcsattant egy-két pofon, de ezt már kinőttük. Csúfolódni sem szokás, szeretjük és segítjük egymást, itt nem szabad menőzni–avat be minket az alapelvekbe egy nyolcadikos lány, aki azt is elárulja, hogy belőle közgazdász lesz, mert imádja a számok világát és magasabb színvonalon szeretne élni, de előbb le kell érettségizni, hogy egyetemre menjen. Osztálytársa szabadidejében focizik, ő csak azért akar érettségit, mert úgy látja, ez a minimum, egyébként nemzetközileg is elismert csapatban szeretné rúgni a labdát. A délutáni foglalkozáson különböző kézműves tárgyakat csodálunk meg, ezek egy része környezettudatosságot tükröz, itt megtanulják a diákok, hogy mennyi minden újrahasznosítható háztartási szinten is, de az ünnepi készülődés is meghatározza most a kreatív munkát. Saját készítésű díszeket, játékokat, dekorációkat mutatnak nekünk a kis alkotók. Egyébként nincs az iskolának olyan szeglete, ahol ne lenne miben gyönyörködni. A számítástechnika terem falát milliónyi a diákok által festett csendélet díszíti, a folyósokon díjak, oklevelek és számos lenyűgözően látványos grafit munka is látható.
Mindenki jó valamiben
Az órák derűs hangulatban telnek, nincs unatkozó diák, mindenki személyre szabott feladaton dolgozik. A KIP módszer egyik erőssége, hogy csapatmunkára neveli a résztvevőket. Öt fős csoportok kapnak feladatokat, a kis csapaton belül igen letisztult a munkamegosztást, mindenkinek megvan a felelősségi területe. A kis tanár koordinál, az írnok rögzít, a harmadik prezentálja az eredményeket az osztályközösség felé. Mindig más társaságba kerül egy adott tanuló, és mindig új szerepben próbálja ki magát. Ez nem csupán a tananyag gyakorlatias többrétegű elsajátítást segíti, hanem a személyiség fejlődésre is kedvezően hat. Könnyen kapcsolatot teremtenek és rugalmasabban fogadják az új kihívásokat, majd az életben is az így nevelt gyermekek. Mindenki jó valamiben, ez az elv írja le leginkább az itteni filozófiát. Ambiciózus, alkalmazkodni és együttműködni képes embereket akarnak innen küldeni a munkaerőpiacra, nem önző karrieristákat, hanem kellő önbizalommal rendelkező életvidám fiatalokat. Ezek a gyerekek büszkék rá, hogy írni-olvasni tudnak és tovább fognak tanulni, tudják, hogy a legjobb iskolába járnak és ők a borsodi bajnokok. A módszer működik, egyre több hazai intézmény kezdi alkalmazni, ám Emese mégsem elégedett, szerinte minden olyan iskolában érdemes lenne kipróbálni, ahol komoly kihívást jelent a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása. Úgy véli, a pedagógus társadalom nem kerülheti el a szemléletváltást, illúzió azt gondolni, hogy napjainkban eredménnyel alkalmazhatók a kényelmes XX. századi módszerek.
– Kezet kell nyújtanunk a társadalom peremére szorult gyerekeknek, hisz, ha nem emeljük fel őket, velük együtt zuhanunk. Jó úton haladunk, de sürget az idő, minden pedagógust arra biztatok, szenteljen jó szót, figyelmet a problémás diákra, a dicséret csodákra képes, fel kell építeni az önbizalmukat. Ez a hozzáállás igen hamar megtérül– hangsúlyozza.
Fotó és riport: Juhári Andrea
Elvek, eredmények, elismerések
–Minden itt végzett gyermek további sorsát nyomon követik.
–Az összes diák továbbtanul, közel nyolcvan százalékuk érettségit adó iskolába megy.
–Folyamatosan nő a felsőoktatási intézménybe bejutó növendékeik aránya.
–Nincs magatartási probléma, az új tanulók négy hónap alatt beilleszkednek.
–Nincsenek igazolatlan hiányzásból fakadó gondok.
–Integrált oktatás zajlik különböző képességű gyerekek alkotnak osztályközösséget.
–A tanulók harmonikus, sikerorientált, csapatmunkára képes személyiségek.
–A felzárkóztatást és a tehetséggondozást támogatják a személyre szabott feladatok és a délutáni külön órák is.
–Pedagógusaik „túlélés” helyett önmegvalósításra törekszenek.
–Életszemléletük legfontosabb pillérei a hit, az önbizalom és a tenni akarás.
–A pedagógusok a hátrányos helyzetű szülők szemléletváltását is segítik.
– Egyre több magyar iskola alkalmazza módszereiket.
–A Tiszaújvárosi Kistérség elismerő oklevelet adott az iskolának.
–Elismerő Oklevelet vettek át az Emberi Erőforrások Minisztériumától is 2015-ben.
–Magyar Oktatás És Köznevelés kategóriában 2015-ben Borsod –Abaúj–Zemplén Megyei Prima Díjat kaptak.
–Magyar Oktatás És Köznevelés kategóriában 2016-ban Prima Primissima Díjat nyertek.
Megjelent a Magyar Demokrata c. hetilap 2016. decemberi ünnepi számában.
