Egyszer voltam, hol nem voltam, aztán majdnem elmúltam.
Szomszédasszonyom mentett meg.
Nem éreztem túl jól magam, a vérnyomásom meglehetős magasságokba emelkedett. Csütörtökön délután rendelt a háziorvosom, elmentem az összes panaszommal. Indulás előtt bevettem egy csökkentő tablettát.
Ő is megmérte, még akkor is soknak találta annyira, hogy azonnal ott helyben megkínált még kettő vérnyomás csökkentővel. Így már három tanyázott bennem A nyaki fájdalomra pedig valami baromi erős fájdalomcsillapítót írt fel, amit én a vacsora után szófogadóan bevettem.
Ahogy bekerült a gyomromba, már hallottam, hogy fickándozik. Aztán elszenderedtem. Majd háromnegyed 12-kor kidobott az ágy, futnom kellett, de olyan rosszul voltam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok, támasztottam a falat, így találtam ki, akkor már totálkárosan. Mikor visszatértem a kisszobába, és kezembe vettem a telefont, nem tudtam, hogy kell használni, hogy kell felhívni a szomszédasszonyomat.
Nagy nehezen sikerült, és ő azonnal átjött. Még egy kört futott velem a fürdőszobába, de annyira kóvályogtam, alig bírt tartani. Második rohamom háromnegyed 4-kor volt. Már a telefont kezemben tartva próbáltam kiérni épségben a fürdőszobába. Mikor a szomszédasszonyom ismét átjött, látta, hogy már színem sincs, ajánlotta mérjük meg a vérnyomásomat. 59/37 a pulzusra nem emlékszem, az magas (most is) Azonnal hívta az ügyeletet, küldték a mentőt, és vittek a sürgősségire. (megtudtam, hogy ez már olyan újraélesztéses vérnyomás)
.A fertőző osztályára kerültem.
Mikor este mértem a vérnyomásomat 177/110 pulzus 95, este nyolc óra volt, és az esti gyógyszert nem osztották ki (A sajátomat elkobozták, a napi szinten számomra szükségeseket nem volt szabad szednem, csak amit ők adnak) Tudomásul vettem, de azt nem értettem, miért nem kapom meg még nyolckor sem. Megnyomtam a vészjelzőt, azonnal kinyomták a nővérszobában. No, akkor majd jönnek, no, ja majdnem, de mégsem. Újra nyomtam. Elővánszorgott egy ápoló, nem értette mi bajom van. Még senkinek nem osztották ki. Mondjuk én 6 órakor veszem az esti adagot, de tekintettel a gyors szívverésemre, már nagyon kellett volna. Háromnegyed 9-re hozta be.
Úgy gondolom ez a foglalkozás hivatás.
Azt tudom, ha nem ilyen szomszédom van már nem lennék.
Zokogtam átölelve, mikor hazaértem, megköszönni nem lehet, amit tett értem
.Az életemet mentette meg.
Őszinte hálával Zs.
Egy kedves Olvasóm kérte ennek a megjelentetését. Hozzátéve, akik olvassák, úgy is tudják, ki Ő és kinek köszöni az életét.
—
